galéria megtekintése

Vidéken szeretik a magas kosarasokat, a focistákra csak legyintenek

0 komment


Őri B. Péter

A kosárlabda már hosszú ideje vidéki sport Magyarországon. Fővárosi csapatok legutóbb 1997-ben nyerték el a bajnoki címet: a férfiaknál Honvéd, a nőknél az FTC. A kisebb városokban sikk a sportág eseményeire járni; a magas emberek népszerűbbek a helyi futballistáknál, noha nemzetközi összevetésben nem jobbak náluk.

Az áttörés a Körmendi férfiegyütteséhez kapcsolódik. A vasi település csapata, amely negyven éve játszotta első NB I-es mérkőzését, 1987-ben Csepelen jutott be a bajnokság döntőjébe. A szurkolók a megyehatárnál vártak a hősöket, sőt nemcsak ők, hanem egy cigányzenekar is, amelynek tagjai végig muzsikálva, a busz előtt gyalog tették meg a rövidnek éppenséggel nem mondható hazavezető utat. A körmendiek a döntőben a Honvéd gárdáját, a sportág hazai egyeduralkodóját is felülmúlták, így azzal büszkélkedhetnek, hogy övék az első vidéki bajnokcsapat a sportág férfi szakágában szerezték.

A fővárosban is a vidék az úr: Körmend–Szolnok MK-döntő a Syma csarnokban
A fővárosban is a vidék az úr: Körmend–Szolnok MK-döntő a Syma csarnokban
Mediaworks - archív

Azóta persze sok bulira adott okot a kisváros együttese, amelynek példáját több helyen követték. Kitört az országban a kosárlabdaláz, a helyi drukkerek megtöltötték a zalaegerszegi, a szolnoki, a székesfehérvári, a szombathelyi, a paksi, a kaposvári csarnokot – mindenütt aranyérmes együttest ünnepelhettek –, a nők esetében pedig elkezdődött a pécsi és a soproni rivalizálás, a rájátszás végjátékában a baranyai meccseken rendre hatezren tomboltak a „Rátgéber Egyetem" sikeréért.

 

De vajon mi az oka annak, hogy amíg a legkedveltebb sport képviselőire, a futballistákra jószerével csak legyintenek ezeken a településeken és másutt, addig a kosarasok népszerűsége a palánkok magasságán is túlszökött, s a meccsekre rendre ezer-kétezer-háromezer néző volt kíváncsi?

– Amikor megtört a budapesti dominancia, az önkormányzatok, a helyi vállalkozók előszeretettel álltak a csapatok mögé, míg a fővárosban kevésbé lehetett a lokálpatriotizmusra számítani – mondta lapunknak Dóczi Tamás, a Testnevelési Egyetem sportszociológusa.

– A labdarúgáshoz sokkal több pénz kell, így a hivatalosságok a költségvetésből szívesebben adtak pénzt a kosárlabdára, mivel ebben a sportágban kisebb település együttese is megszerezhette a bajnoki címet.

Ráadásul – jellegéből adódóan – ez a játék, akár a jégkorong, még a nem túl magas magyar szinten is élvezhetőbb, mint a szintén alacsony színvonalú hazai futball. Elvégre jóval gyorsabb, kevesebb benne az üresjárat, s attól, hogy teremsport, a hangulata is sokkal bensőségesebb.

A helyi hősökkel a város különböző helyein gyakran találkozhattak a szurkolók, magukénak érezték a csapatot, kötődtek a játékosokhoz, s bár a kilencvenes években még nem volt divat a szelfi, közös fotók szép számmal készültek.

– További kosaras előny – fűzi hozzá a szociológus –, hogy ebben a sportágban több férficsapat is reális eséllyel küzd a bajnoki címért, azaz bizonytalan, melyik lesz a győztes. Ellenben a kézilabdában évek óta két-két együttes között dől el az aranyérem sorsa. A férfiaknál a Veszprém és a Szeged, a nőknél a Győr és az FTC versenyébe más együttes évek óta nem tud beleszólni, jégkorongban pedig a fehérváriaké a hegemónia. Ezekben a klubokban nagyon sok a légiós, míg a kosárlabdacsapatok zömében – az utóbbi néhány évtől eltekintve – a város szülöttei vagy ott nevelkedők játszottak, és váltak a közönség kedvenceivé.

A kézilabdával ellentétben közepes vagy annál gyengébb képességű idegenlégiósok szerepeltek-szerepelnek Magyarországon, így érthető, hogy a magyarok váltak a kedvencekké, bár nem egy külföldit is ajnároztak a drukkerek. Az évek során kialakult rivalizálás is népszerűsítette a sportágat, gondoljunk csak a nyugat-magyarországi hármas, a Körmend, a Szombathely és a ZTE egymás elleni találkozóira és azok légkörére.

Bár legújabban a kosárlabda-meccsek látogatottsága a színvonallal együtt visszaesett – a többi közt azért is, mert a csapatokban mind kevesebb a saját nevelésű, az adott településhez köthető játékos –, nem elhanyagolható adat: a férfi NB I-ben az alapszakasz utolsó fordulójának hét találkozóját 7600 néző látta úgy, hogy a szolnoki, a fehérvári és a paksi csapat nem pályaválasztóként lépett pályára.
A labdarúgó NB I legutóbbi fordulójában 12 218-as össznézőszámot jegyeztek.

Szolnoki uralom

A Szolnok csapata ötször, a Fehérvár és a Paks együttese négyszer, a kaposvári alakulat kétszer, a körmendi, a szombathelyi és a zalaegerszegi gárda egyszer-egyszer nyert bajnoki címet a férfiaknál 1997 óta.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.