Hetvenkettő olyan régen volt, hogy az a barátom, akivel a román–magyar Eb-negyeddöntő visszavágója után le voltunk sújtva a bukaresti 2-2 miatt, mert Kocsis Lajos 2-1-nél kihagyta a tizenegyest, majd Alexandru Neagu egyenlített, már nem él. De nemcsak az elrontott büntetőre, a gólokra – köztük a szédítő lövőcselt követő Kocsis-dugóra –, hanem a helyre is emlékszem, ahol a meccset néztük.
Meg persze arra is, hogy a Belgrádban rendezett harmadik mérkőzés után, melyet Szőke István a nyolcvanhetedik percben döntött el (2-1), az Alexnek hívott Szent István körúti Berlin étteremben emlegettük nagy hangon: „Ezek a Dobrinék azt hitték, a bab is hús..." Hetvenkettőben a kezdők a Skolnyikot, a haladók a Szmenát vagy a Zenitet vitték a Szovjet Gépek Javító Szervizébe, a Múzeum körút 19. szám alá, ha a fotómasinájuk elromlott.
Nyolcvanhat sincs sokkal közelebb: a totó pályázatán, amelyen nyeretlen szelvényekkel lehetett részt venni, Trabant Limousine S (Sonderwunsch, különleges kívánság) típusú gépkocsit sorsoltak ki fődíjként. A vb-t persze nem felejtem, már csak azért sem, mert az volt az első és mindmáig egyetlen nagy futballtorna, amelyről a magyar csapat mérkőzéseiről is tudósíthattam.
