Ha sikere egy valóságshow-nak az, hogy cseppet sem tűnik megrendezettnek, akkor a Partyzánok remekül indult. Csupa tökéletesen átlagos arc szerencsétlenkedik mindenféle koncepció és ötlet teljes hiányában benne, de hála Istennek úgy alakul, hogy azért egész szerethetőek. Öt, Feróék által gondosan előszelektált partyarc hívja meg egymást valahová napra-nap, ahol fergeteges zenei előadás hivatott extatikus hangulatot varázsolni számukra, nemkülönben a tévéképernyők előtt helyet foglaló, kikapcsolódni vágyó közönségnek: mindezt megelőzi az ízletes vacsora elkészítése és kulturált elfogyasztása. A végén a rivális házibulizók pontozzák egymás teljesítményét, közben Feró végig laza és oldott kommentárokat olvas fel a papírjából narrátorként. És ha ebből indulunk ki, tulajdonképpen meglepő, aránylag mennyire elviselhető a dolog, mondom, nem túl érdekes, de kedves szereplők csinálják, ha a vacsorát megelőző, rém kínos small talkon túljutunk, már meg vagyunk mentve. Mint amikor magunk se pontosan tudjuk, hogyan vetődtünk csupa ismeretlen arc közé egy házibuliba, ahová biztosan nem voltunk meghíva és egy idő után – már mindegy, jó lesz itt is – vállvonogatva elkezdjük jól érezni magunkat. Nagy Feró pedig akármilyen nagyon rossz most is, mint szinte mindig, egyszerűen nem lehet rá haragudni érte. Ez az ember még eladni is képes magát hitelesen.
De ez volt a könnyebbik rész. Kis ráhagyást követően az ügyben Baló Györgynél Németh Szilárd (Fidesz), Z. Kárpát Dániel (Jobbik), Schiffer András LMP-frakcióvezető és Szigetvári Viktor Együtt-elnök vitte a szót. Németh a beszélgetésben nem vett részt, ugyanazt az öt, mindenki által régről jól ismert mondatot felelte minden felmerülő kérdésre a nemzeti konzultációtól annak megállapításáig, hogy „Németország nem enged be senkit". Amikor próbálták felhívni rá a figyelmét, hogy ennél a helyzet valamelyest bonyolultabb, akkor még nagyobb nyomatékkal megismételte. Az osztrák bíróság döntésének felemlítésére, amely szerint Magyarország nem tekinthető biztonságos helynek a menekültek számára, azt felelte, hogy „ez az az Ausztria, amelyiknek a kancellárja gyakorlatilag lenácizta az országot". Hogy aztán Werner Faymann valóban nem túl szerencsés kijelentéseinek (amelyek mindazonáltal nem nácizták le az országot) mi köze van egy bírósági ítélethez, az homályban marad, az válik ellenben világossá, hogy a hivatalos magyar politika már nem alkalmas semmilyen beszélgetésre. Z. Kárpát és Németh álláspontja között nincs érdemi különbség, a letelepedésről szólva előbbi még azt is leszögezi, hogy „nem akarjuk felhígítani a társadalmat", mármint betelepülőkkel. Z. Kárpát még erőszakosságban is felveszi a versenyt Németh-tel, ráadásul felkészültebb és kommunikatívabb is. Schiffer és Szigetvári nem érti az idők szavát, nemzetközi jogra, egyezményekre meg effélékre hivatkoznak, egyébként pontosan és helyesen, elmondják, hogy ez most nem nemzeti szuverenitásbajnokság, hanem összeurópai és számos elemében globális krízis, de hát hogyan vitatkozhatnának ilyen megfontolások a társadalomhígítással.
A jordániai menekülttáborban viszont érdemes beszélni és hallgatni még inkább. Egy sokgyerekes szír családot követünk jobbára, amelynek tagjai a háború elől menekültek ide, ahol van élet úgy-ahogy, de „nincs jövő". A gyerekek félnek, de a családfő haza akar menni, talán csatlakozni a Szabad Szír Hadsereg Asszad-ellenes harcához, talán csak dolgozni, újraépíteni a lerombolt életet ott, ahol bizonyosan nem lehet és persze azért, mert az ember az otthonában akar élni, azt akarja, hogy hazai földbe temessék majd és a fia megmutathassa, ha eljön az ideje, hol van az apja sírja. És hogy a reménytelenség ellenére miért akarnak több gyereket, képzeljék, azért, mert szeretik őket, mert a gyerek áldás, mert inkább gyerekből legyen több, mint javakból, amelyekből most éppen semmi sincs. Nem volt különösebben fókuszált vagy összefogott az egész, alig voltak erős kérdései, de az alkotók képesek voltak figyelni és végül megértettünk valamit. Hogy végső soron tényleg ilyen egyszerű az egész.
Partyzánok RTL II.
Magyarul Balóval RTL II.
On The Spot Duna TV
