galéria megtekintése

„Ha úgy tetszik, élhetetlen lúzer vagyok”

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 15. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

A milánói világkiállítás körüli hírekről, a pavilonról, szerződésekről és eredményes értékteremtésről beszélgettünk Szőcs Géza kormánybiztossal, de szóba kerültek érintőlegesen a kaszinók és a barackmagok is.

– Az építész szakma több testülete bírálta a világkiállítási pavilon Ön által elfogadott tervét. Miért döntött mégis mellette?

– Expós pavilonunkat rég kiszemelte magának az ellenzék, támadási felületet keresve. Érthető kényszer, cél és szándék – de bizonyos határon túl rögeszmévé, monomániává lesz. Fél éve még az volt a téma, hogy meg sem valósul a magyar pavilon. Akkor sem lett igazuk.

Egyáltalán, vajon miért kerültem célkeresztbe, holott sem barackmagot nem árulok, sem fegyenceket nem dolgoztatok, sem panzióm nincs, amelyhez új országút vezetne, sem semmilyen érdekeltségem nincs semmilyen bizniszben, még egyetlen rongyos kaszinóval sem rendelkezem: ha úgy tetszik, élhetetlen lúzer vagyok, aki nem volt képes politikai tőkéjét pénzbeli tőkévé konvertálni. Kit zavar szerény személyem?

 

Nos, az építész szakmának csak építész megfontolásokkal kell számolnia. Szempontjai nyilvánvalóan különböznek egy pavilon építéséért és működéséért felelős kormánytisztviselő szempontjaitól, a felelősségről már nem is beszélve. Ami engem illet, egy egységes koncepció megvalósítására törekedtem, amelyben az épület funkciói, külső-belső architektúrája a programokat szolgálják szellemi üzenetükben és funkcionalitásukban egyaránt. Így a megvalósult műtárgy különbözik mindegyik látványtervtől. Egy olyan folyamat részesei voltunk, amelyben a koncepciók, szempontok, elképzelések ütköztek egy kölcsönös párbeszéd folyamatában. Ennek eredménye lett ez a pavilon.

Szőcs szerint jól sikerült a milánói szereplésünk
Szőcs szerint jól sikerült a milánói szereplésünk
Teknős Miklós / Népszabadság

– Az Ön által kiválasztott tervezők el is határolták magukat a végül megszületett épülettől, annyira megváltozott a tervekhez képest. Ön részben épp a költséghatékonysági szempontok figyelembevételével indokolta a választását, aztán meg épp ennek a tervnek a megvalósítása bizonyult volna túl költségesnek.

– Ami a költséghatékonyságot illeti, nem ez volt a döntő argumentum: sem a Malom látványtervről nem emiatt mondtunk le, sem az Életkert pavilont nem elsősorban ilyen megfontolásokból építettük meg olyannak, amilyen ma.

– Ötlettelennek, mechanikusan folklorisztikusnak tartotta a programot az Index kritikusa: néptánc-bemutatók, fotókiállítások váltakozása.

– Ennél ocsmányabb valótlanságot elgondolni sem lehet egy olyan pavilonnal kapcsolatban, amelynek rendezvényei elismert módon az egész Expo leggazdagabb, legkomplexebb, legértékesebb programkínálatába tartoznak.

– De a portál helyszíni beszámolója szerint a milánói magyar pavilonban „kihalt termekben csárdásozik kétóránként egy néptáncegyüttes”.

– Ez a helyzet egy újságíró bomlott elméjében. A valóságban fotók és filmfelvételek százai bizonyítják azt, hogy a pavilon már szinte képtelen befogadni az érdeklődők sokaságát. Miközben pl. az olasz pavilon látogatottsága ezekben a napokban ismereteink szerint mintegy tízezres nagyságrendű. De mi azokat nem számoltuk, elég azokkal foglalkoznunk, akik hozzánk jönnek.

A pavilonban a be és kiengedési pontokon számlálók működnek, amelyeket folyamatosan ellenőrzünk. Eszerint az utolsó két hétben a napi látogatottság gyakran volt 20 ezer fölött vagy körül, összességében ez idő alatt több mint 235 ezren fordultak meg nálunk.

– A Focus Media Center Kft. a „2015. évi Milánói Világkiállításra a lombard–magyar, illetve a milánói–magyar kapcsolatokról szóló 16 darab filmalkotás elkészítése” kapott 59 630 000 forintot. Miért nem kerültek már a közönség elé ezek a filmek?

– A filmekkel az volt a szándékunk, hogy az olasz-magyar történelmi-kulturális kapcsolatok sok évszázados kontinuumából válogatva az Expo apropóján felmutassunk néhány értéket a legmarkánsabbak közül. Olaszoknak és magyaroknak egyaránt.

A pavilonban gondoltuk bemutatni, lanszírozni a filmeket, de a tervezett célközönség messze meghaladja a pavilonba látogatók körét, az üzenetek időbeni érvényessége pedig az Expo hat hónapját.

– A „multimédiás élményutakat” sem lehetett még látni. Akkor hónapok óta feleslegesen fizetünk értük. Miért nem egyeztették előre a többi érintett minisztériummal, hogy melyik csoport mikor, mire használja a pavilont, miért csak a helyszínen derültek ki az érdekütközések?

– Sajnos, az újságírók egymástól veszik át a téves információkat. Tisztázni szeretném, hogy a multimédiás élményutak fejlesztésével megbízott cég a szerződésben rögzített feladatok ellátásáért kapta a havi díjat, nem pedig arra az időre, amíg a filmeket vetítik a pavilonban.

Az élményutas prezentációval is ugyanaz a helyzet, mint a filmekkel. A pavilonból indulnak el és reméljük, hogy Olaszországban és Magyarországon is igen sokakat fognak megérinteni.

A szervezés szempontjából egyébként bizonyára vannak alultervezett események, de ezeket jelentős mértékben befolyásolja és irányítja számos egyéb tényező is, a közönség érdeklődésétől az egyes érdekcsoportok új meg új igényeinek megfogalmazódásáig.

– Nem veti fel szerencsétlen összefonódások gyanúját a Fideszhez közel álló személyek, adott esetben Fellegi Tamás kétszeri, nagy összegű megbízása?

– A gyanúját felvetheti, de alaptalanul. Az Euroatlantic Solutions Kft.-vel két különböző közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződést a Miniszterelnökség, illetve az EMMI két teljesen más feladatra. Az egyes eljárások a jogszabályok teljes körű betartásával zajlottak le, jómagam egyébként részt sem vettem bennük. A közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok lehetőséget adtak volna a jogorvoslatra, de ezzel senki nem élt: vagyis senki sem reklamált. Nem mellesleg pedig mindkét esetben az Euroatlantic Solutions Kft. nyújtotta be a legjobb ajánlatot.

– Az egyik beszerzés meghívásos volt. Nem lett volna jobb a volt miniszter cégét egyáltalán nem hívni?

– Bennem föl sem merült, hogy Fellegi cége a Fideszhez köthető, miután Fellegi kényszerűen vált meg a tárcájától. Az is igaz, hogy a meghívotti kört ugyan én hagytam jóvá, de nem én tettem rá javaslatot. Az a két cég kapott meghívót, amely az előző pályázatra jelentkezett.

– Miért volt szükség például „olasz online sajtófigyelésre”, és egy teljesen külön, később leállított honlapra?

– A két honlap tartalma, struktúrája más-más volt: az első a látványötlet pályázatra készült, míg a másik kifejezetten a világkiállítás idejére. A két honlap létrehozását nem ugyanaz a cél motiválta, funkciójuk eltérő volt. Az olasz sajtó figyelésére pedig azért volt szükség, hogy megítélhessük, milyen visszhangra tettek szert első lépéseink az olasz nyilvánosságban.

– Valóban egyetlen alkalommal, egy szerződés aláírásánál zongorázhatott egy művész 2 millió 400 ezer forintért? Ki volt ő és mi indokolta ezt a magasnak tűnő árat?

A Molto Harmonico Bt.-vel 2013-ban kötött szerződést a Miniszterelnökség, „előadóművészeti tevékenységre”, vagyis egy zongorakoncertre, a Világkiállításon való részvételünk aláírási ceremóniáján 2013 júniusában. Amikor ennek időpontja véglegessé lett, már igen kevés időnk maradt hátra magáig a rendezvényig.

Az árképzés során, a honorárium meghatározásánál nem a magyarországi, hanem a Milánóban irányadó árakat vettük figyelembe, az előadó extraklasszisának megfelelően. (Bogányi Gergely zongoraművész a cég beltagja és ügyvezetője, akinek csodazongorája szintén szerepel az expo programján – a szerk).

– Az Országos Széchényi Könyvtár dokumentumfilmek elkészítéséhez szükséges forrásokat biztosított majdnem 70 millió forintért a cikk szerint. Milyen szolgáltatásokat fedezett az összeg pontosan?

– Az OSzK a megjelenésünkhöz szükséges filmek elkészítésével kapcsolatos egyes feladatokat látta el. Olyan alkotások készültek el ebből a keretből, mint például: Il maestro ungherese – Peskó Zoltán karmester, Egy világkiállítás hatása az Apokalipszis festőjére – Ámos Imre, stb.

Az OSzK a Miniszterelnökségtől kapta az összeget, hogy mihamarabb elkészülhessenek a filmek. A Miniszterelnökség ugyanis közvetlenül igen ritkán szerepel filmek megrendelőjeként. Egyébként a pavilonépítés és programszervezés teljes folyamatát végigkísérte az a bürokratikus abszurd, hogy a magyar államigazgatás nincs felkészülve külföldön történő építkezésre és féléves külföldi programsorozatok lebonyolítására – a megszokott gyakorlat, sőt még a jogszabályi környezet is hasznavehetetlen, nehezen alkalmazható táncrendet eredményeztek. Ide tartozik az is, hogy a közbeszerzési törvényünk elképesztő károkat okoz a magyar gazdasági életben, és hazánk – ha valami nem változik – így előbb-utóbb versenyképtelenné fog válni.

– Azt szokta mondani, hogy Önnek kell döntenie a kulcskérdésekben, mert Ön viseli a felelősséget a magyar világkiállítási szereplés sikeréért. De milyen mutatók jelezhetik, sikeres vagy kudarcos volt-e a szereplésünk, hogyan szembesítené magát ezekkel a mutatókkal?

– Nem a mutató, hanem a megmutatás számít. Azt hiszem, nem elvont számokra kell támaszkodnunk, hanem arra, hogy megmutassunk és felmutassunk. Az, hogy húszezernél is több ember keresi fel naponta a pavilont, ez elvont mutató. Ha azonban filmen rögzítjük, hogy mit láttak ezek a tízezrek és hogyan reagáltak a látottakra, akkor már többet sikerült tennünk azért, hogy egy tárgyilagos mérleg készülhessen az egész ottani magyar értékfelhozatalról.

Nem találok szavakat ahhoz, hogy megfogalmazzam felháborodásomat, hogy a május 1-je óta a milánói pavilonról készült közel 200 óra filmfelvételből a közszolgálati televízió csak néhány percet látott indokoltnak képernyőre juttatni. Ez a helyzet most némiképp változni fog, ugyanis adásba kerülnek az inkriminált, sőt interpellált, senki-által-nem-látottnak aposztrofált „filmalkotásoknak” csúfolt huszonhat perces művek.

Azt hiszem, az év végén már lehetséges lesz megvonni azt a végső mérleget, amelynek felelőssége valóban az én vállamat fogja terhelni. Várom a kiértékelő analitikát.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.