galéria megtekintése

Megjött a szenny, de sajnos szelektív

1 komment


Kácsor Zsolt

A Bakelit (Vinyl) című sorozat beharangozójában azt írtuk, hogy az alkotók az 1970-es évekre megrothadt zeneipar mocskát akarják a képünkbe vágni a jogi és tárgyalási technikáktól kezdve az előadók átverésén át a könyvelés manipulálásáig. Az HBO-n megnéztük a széria első részét, s azt kell mondanunk, hogy az ígért mocskot megkaptuk ugyan, ám az eljárás során szelektív hulladékgyűjtés történhetett, amelynek eredménye egy kétségtelenül profi, de túlságosan is kiszámított, mérlegelt, helyenként már-már kínosan kimódolt film.

Az 1973-as esztendő New Yorkjában vagyunk, főhősünk egy igazi self-made man, aki vagyontalan bárpultosból küzdötte föl magát egy ismert lemezkiadó cég élére. De a Sikernek ára van, és a Színpad ragyogása miatt árnyékban marad a Valóság, továbbá a Pénz nem boldogít. Nem, ezt a nagybetűkkel operáló mondatot nem Pau­lo ­Coelho mestertől loptuk, ez az Üzenet a Bakelit első részének fő mondandója, amelyet tízpercenként próbálnak a fejünkbe verni. Az első rész rendezője nem más, mint Martin Scorsese, ebből következően az Üzenetet az ő csomagolásában kapjuk meg: a színészek félig leeresztett szempillával, félprofilból mélyen a szemünkbe néznek, s kissé rekedt, olasz-amerikai akcentussal közlik a Biznisz nagy igazságait. Ami nagyon jól állt Travis Bickle-nek és kollégáinak a Taxisofőrben, de kissé unalmas a Bakelitben. Ez utóbbiból ugyanis megtudjuk, hogy egy üzletember számára a zenészek nem barátok, hanem termékek, tudomásunkra jut, hogy szembe kell néznünk a félelmeinkkel, s arról is értesülünk, hogy még a profi üzletember álarca mögött is doboghat érzelmes férfiszív egy Gretsch gitárért.

 
Nagy Feró kannás bort ivott, bezzeg az amerikai rajongók LSD-t kaptak

Amit az életben érdemes csinálni, azt túlzásba vinni is megéri – mondta Mick Jagger, s talán nincs még a könnyűzenének olyan korszaka, amelyre ez igazabb volna, mint a hetvenes évekre. A Bakelit című új HBO-sorozat kapcsán a párhuzamos magyar valóságról beszélgettek hazai szakemberek. >>>

Ám főhősünket (Bobby Cannavale) nemhogy a pénz, de a Család, sőt a Drog sem boldogítja, még akkor sem, ha a kokaint éppen egy rendőr névjegyével porciózza. Remélhetőleg még nem veszett ki belőle az „igazi" rock and roll érzés, így hát alighanem fölfedezi nekünk a Rolling Stonest – amelyet a Bakelitben Nasty Bitsnek hívnak, s amelynek frontemberét a sorozat egyik producerének, Mick Jaggernek a fia, James Jagger alakítja.

Egyetlen rész alapján természetesen nem szeretnénk véleményt formálni a teljes sorozatról, ugyanakkor az első évad a föntiek dacára nagyon is ígéretesnek tűnik. A túlírt karakterek ellenére az atmoszféra magával ragad, ami nem csoda: úgy vettük észre, Bobby Canna­vale autóját olykor maga Travis Bickle vezeti. Reméljük, a következő részekben megtörténik a Taxisofőrből ismert átváltozás is, s a minden pillanatot száz százalékra bebiztosító produceri profizmus nem megy a film rovására. Mindenesetre szurkolunk érte, hogy Paulo ­Coelho szálljon ki a forgatókönyvből, a producerek pedig kérjenek túlélési tanácsadást Keith Richardstól.

Bakelit (VINYL)

HBO

ismétlés: szerda 22.00

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető