A Hajnali láz nem holokauszt mozi lesz: ezt mindenképpen szeretném hangsúlyozni, mert nem szeretném, ha előre „bedobozolnák” a filmet – mondja Gárdos Péter. Az író-rendező szerint ma a holokausztról érintőlegesen érdemes beszélni, a túlélők el akarják felejteni a múltat, ahogy ma a magyar társadalom is teszi. Gárdos szerint viszont muszáj emlékezni, csak érzékletesen kell megjeleníteni, hogy átélhesse a néző. Erre alkalmas a szerelmi történet.
A szemüveges Miklóst Schruff Milán alakítja Seregi László operatőr kamerája előtt Horgas Péter |
A Hajnali láz főhősével, a koncentrációs tábort túlélő, huszonhét kilóra lesoványodott, súlyos tüdőbeteg Miklóssal az orvosa közli, hogy maximum hat hónapja van hátra. (Ez a tüdőgyógyászat akkori állapota szerint akkurátus diagnózis volt, csak évekkel később találták fel a a speciális gyógymódot.) Az újabb halálos ítélet hatására különös döntést hoz: megszerzi a svéd menekültügyi hivataltól a háború után ugyancsak Svédországba ápolásra vitt magyar lányok nevét, címét, és levelet ír mind a száztizenhétnek, mintha ismerné őket.
Transzcendens gesztus: fittyet hány a múltnak, a holokausztnak, a halálnak. A 19 éves Lili minden mindegy alapon válaszol, és – mert Miklós mégsem pusztul bele a betegségbe –hét hónap alatt több mint száz levelet váltanak, majd személyesen is találkoznak, végzetesen egymásba szeretnek, végül 1946 márciusában Stockholmban örök hűséget fogadnak egymásnak. Nem mellékesen a történet igaz: Gárdos Péter saját szüleiről van szó (a filmes 1948-ban született meg). A film tehát azt mutatja meg, a szörnyűségek átélése után új világ kezdődhet: van élet a halál után.