Válasz a levelekre egyelőre nem érkezett. Tudjuk, lassan őrölnek az igazságszolgáltatás malmai; és az elnöknek a helyzete sem lehet könnyű, ettől függetlenül vannak olyan közszereplők, akiktől méltán várhatnánk el, hogy megszólaljanak az ügyben. Míg Handó Tünde többé-kevésbé érthető okok miatt nem fogalmaz meg véleményt egy bírótársáról, addig tökéletesen érthetetlen, hogy például Balog Zoltán miniszter, akinek szokása bírói ítéletekre sarkos véleményt nyilvánítani, most miért hallgat? A nyíregyházi ítéletre (mely kimondja, hogy a görög katolikus iskola törvénysértő módon szegregálja a roma gyerekeket) aznap reagálva kifejtette, hogy az ítélet nem alapos, a bíróság miben téved, másodfokon helyre kell tenni, hiszen ez nem szegregáció, hanem felzárkóztatás, és tovább fog harcolni egy megfelelő ítéletért.
Az viszont még ennél is érthetetlenebb, hogy véleményformáló pozícióban lévő roma és nem roma politikusaink miért hallgatnak mélységesen.
Farkas Flóriántól valójában már senki sem várja, hogy pont most, amikor szükséges lenne, hirtelen – mondhatnánk, isteni sugallatra – akár fideszes politikusként, akár az Országos Roma Önkormányzat vezetőjeként; esetleg egyszerű roma emberként véleményt nyilvánítson. Ha volt neki önálló véleménye egyáltalán, az is elveszett valahol az első országos és az önkormányzati választás között félúton. Egyébként persze nagyon kíváncsiak lennénk arra is, hogy az ORÖ választott roma szervezetként a 2011. évi, nemzetiségekről szóló törvény vonatkozó passzusát hogyan tervezi megvalósítani. Az ugyanis azt mondja ki, hogy: az ORÖ „a nemzetiségi közösséget megillető jogosultságok érvényesítésére, a nemzetiségek érdekeinek védelmére és képviseletére, a feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetiségi közügyek települési, területi vagy országos szinten történő önálló intézésére jön létre”. Ha valakinek a rasszizmus, a gyűlöletbeszéd és a náci ideológia állami szintre emelése ellen nincs egyetlen szava sem, sőt, megszavazza Sneider Tamást a parlament alelnökének, akkor érdemes elgondolkodunk az egész nemzetiségi önkormányzatiság értelmén és szükségességén.
A teljes csönd esetén persze fel kell tennünk magunkban a kérdést: a hallgatás beleegyezést és egyetértést jelent-e, vagy „csak” mélységes nemtörődömséget, apátiát. Mindenesetre idekívánkozik a sokat emlegetett Babits-idézet: „vétkesek közt cinkos, aki néma”…
Nekünk, jóérzésű és a közös jövőnkért felelősséget érző romáknak és nem romáknak természetesen nincs szükségünk arra, hogy egy hivatalos szerv mondja ki, amit mindenki tud és lát: ez a beszéd elfogadhatatlan egy demokráciában. De az elmúlt 25 évben erősen megrongált civil kurázsink újra felfedezésére és leginkább egy az élet különböző területéről érkezett civilek közötti összefogást megtestesítő formációra annál inkább. Leginkább azért, mert új típusú felelősségünk van: az intézményesült nyílt rasszizmussal, a hétköznapokba mélyen beágyazott szolgalelkűséggel és a mindent elárasztó tespedtséggel is fel kell vennünk a harcot.
Annak ellenére, hogy a kormány rögtön a választások után – a Norvég Civil Támogatási Alapok kapcsán –közzétette téziseit a civil társadalommal kapcsolatban, és kifejtette, hogy az államtól független civil szervezetek minimum gyanúsak; mi továbbra is hiszünk abban, hogy feladatunk többek között a demokráciát és ezáltal a sokszínűséget, a pluralizmust, a párbeszédet, valamint a konstruktív kritikai véleményformálást és a hatalomtól független civil kontrollt támogatni.
Ezen túl pedig kötelességünk, hogy az állam akaratától és ter veitől független dolgokat is megvalósítsunk, és az emberek véleményét, világképét formáljuk. Hisszük, hogy csakis ez vezet a nyugati típusú demokráciához, ahol egy Mucsi-féle rasszista ítéletindoklást a társadalom egyöntetűen, nyíltan elutasít.
A bírósági döntés elfogadhatatlan, pont úgy, mint az azt körülvevő cinkos némaság. Ennek adunk hangot mi civilek, roma és nem roma állampolgárok május 10-én, szombaton 15 órakor a Markó utca 27. szám, azaz a Fővárosi Törvényszék épülete előtt.
