Az eredmény, a The Rover – amelyet sikerült magyarul Országúti bosszú címmel „megáldani” – sci-fi utópia, az összeomlás – nincs túltárgyalva a történetben, pontosan mit kell ez alatt érteni – után három évvel játszódik, és nem mellékesen Cannes-nak is eléggé jó volt, hogy a hivatalos versenyben mutassa be.
Guy Pearce alakítja Ericet, a westernekre jellemző magányos hőst –csak keményebbre és szikárabbra formálta, mint az angolszász mozik műfaji hőseitől megszokhattuk –, aki a Rover típusú kocsijával járja a prérit. Megáll megpihenni, eközben egy rablóbanda ellopja az autót. A nyomukba ered, de kisebb konfliktus –pazar üldözéses játszma – után nyomukat veszti. Összetalálkozik később a kissé gyengeelméjű és sebesült Reyjel, aki állítja: a bátyja volt az egyik kocsitolvaj.
A két össze nem illő figura elindul a hosszú úton a Rover nyomában, eközben részben összecsiszolódnak, a rendezőnek meg bőven van tere, hogy megmutassa, milyen lehet a világunk, a társadalmunk a „rendszeren túl”.
Ez a road movie-rész továbbra is az ausztrál westerneket idézi (különösen a szikár atmoszférájú Az ajánlat ugrik be), de megvan benne a Mad Max depresszív atmoszférája is. Michod ezenfelül még arra is képes, hogy olykor horrori magasságokba emelje a néző adrenalinszintjét, melyet egy-két hirtelen és nagyon véres gyilkossági szcénával ér el.
Pearce tisztességes, de mégiscsak bűnös karakterét pazarul alakítja, ami viszont bombameglepetés, hogy nem a színészi kvalitásai miatt kedvelt Robert Pattinson elképesztően jó Rey szerepében. Ezzel végérvényesen bizonyította, hogy színész.
Igazi moziélmény az Országúti bosszú, olykor még Sergio Leone esztétizáló lassításait is megidézve képes egyedi lenni egy olyan műfajban, amelyben nagyon ritkán sikerül originálisat alkotni. Egyszerűen azért, mert már nagyon sokszor láttuk ezt a jövőképet.
A „furcsa pár” végül elér a Roverhez, és a kötelező pisztolypárbaj után megtudjuk azt is, miért volt fontos a kocsi. Mi volt a csomagtartójában, ami miatt nem kevés embernek meg kellett halnia.
Humanista üzenet ez, a lehető legtöbb, amit egy utópiával el lehet mondani. Michod egy finom mozdulattal, elegánsan elvarrja a dramaturgiai szálakat. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.
