A földrajzi árujelzőkkel az Európai Bizottságon belül eddig elsősorban a mezőgazdasági főigazgatóság foglalkozott, az uniós oltalom ezért is korlátozódik ma az agrártermékekre.
Az élelmiszerek és a szeszes italok védelme sikertörténet – állítja az Európai Bizottság, amely szerint ugyanez kijárna a többi, hagyományos szakértelemmel készülő terméknek is. EU-szinten eddig 1577 bort, 336 szeszes italt és 1184 élelmiszert jegyeztek be, ezek becsült forgalma 2010-ben elérte az 54 milliárd eurót. Ám a nem agrárcikket (muránói üveget, solingeni kést, hollóházi porcelánt stb.) gyártók dolga jóval nehezebb. Ha európai oltalmat szeretnének, minden egyes tagországban külön regisztrálniuk kell, ráadásul a nem mezőgazdasági termékek védelmére csak tizennégy tagállamban (köztük Magyarországon) alkottak jogszabályt.
A védjegytörvény rendelkezik Magyarországon a földrajzi árujelzőkről is, az oltalom alatt álló megjelölések elektronikusan hozzáférhető lajstromát pedig a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala vezeti.
Ám Jókúti András nem biztos benne, hogy mindenki jól járna az EU-szintű védelemmel. – Ha valaki tényleg nemzetközi hírű terméket gyárt, amelyet hamisítanak, örülhet az uniós oltalomnak. Csakhogy a legtöbbször kisebb, helyi termékekről van szó: ezeknél a kizárólagos rendszer, amelyben a brüsszeli bejegyzéshez muszáj az adminisztratív lépcsőket végigjárni, hátrány is lehet – magyarázta.
|
Festik a herendi porcelánt. Csak itt tudják így csinálni
Fotó: Szabó Barnabás |
Merthogy az élelmiszerek és a borászati termékek ma már csupán uniós védettséget kaphatnak, és az ügyintézés Brüsszelben akár évekig elhúzódhat. Léteznek viszont olyan oltalmi rendszerek, amelyeknél egymás mellett él a nemzeti és az uniós szisztéma: jó példa erre a nemzeti és a közösségi védjegy. A mostani nyilvános konzultáció lényege éppen az, hogy mindenki véleményt nyilváníthasson.
A jogi és nemzetközi főosztály helyettes vezetője a Népszabadság kérdésére azt mondta: – Nem ellenezzük az uniós oltalom létrehozását, csak azt kérjük, hogy ne kényszerítsék rá a kis szereplőkre.
Egy höveji csipkeverő aligha szeretné végigcsinálni a brüsszeli engedélyeztetést, és vélhetően szüksége sincs az egész EU területére kiterjedő oltalomra. Maradjon meg tehát a nemzeti rendszer is. Nemzetközi érvet is bedobott az Európai Bizottság, és ezzel már Jókúti András is egyetért.
Az EU kétoldalú kereskedelmi tárgyalásokat folytat harmadik országokkal (többek közt Indiával, Kínával, az Egyesült Államokkal), és az uniós oltalom alatt álló agrártermékeknek ezeken a piacokon is igyekszik védelmet kiharcolni.
Ilyenkor a másik fél azt kéri, hogy az ő árucikkei is kapjanak hasonló védelmet az EU-ban, ám ha nem mezőgazdasági termékekről van szó, az unió ma még nem ígérhet semmit. Előbb-utóbb talán változik a helyzet, de – a brüsszeli jogalkotás tempóját figyelembe véve – erre éveket kell várni.
