Érdekes egyébként megnézni, hogyan jutottunk el a mai kor napfényparájáig. Az Egy nagyvilági hölgy néven alkotó Wohl Janka például arról értekezett 1885-ben kiadott A női szépség című tanácsadó könyvében, hogy „Egy séta erős napon elég, hogy némely arcznak színét rövid időre teljesen megváltoztassa. Az ekkép lebarnult arczot leégettnek szoktuk mondani. Mint a gyümölcs is leginkább a naptól nyeri legélénkebb színeit, míg az árnyékban érő halaványabb marad, úgy az arczbőr fehérsége is vakítóbb, ha a nap sugaraitól kellőleg óvatik.” A szerző a napégés ellensúlyozására rózsavízzel elkevert rozs- és lenlisztből készült borogatást ajánlott, jelezve, hogy az éjszakára a kivörösödött felületre helyezett vékony szelet borjúhús is csodákra képes.
Ehhez képest radikális változásnak tekinthető, hogy az 1942-ben megjelent, A dolgozó nő testápolása című könyvében dr. Pályi Márton szinte már himnuszt írt a napfény áldásairól. Mint megjegyezte, hosszú időre feledésbe merült, milyen hasznos is a napfürdő, pedig „Az egészség veszedelmes ellenségeinek, a baktériumoknak ádáz üldözője, tönkretevője a napfény. Legjobb fertőtlenítő, mert mindenüvé eljut. A napfény fokozza az anyagcserét, növeli az étvágyat. Az emberi kedélyre is erős hatással van a napfény: derűssé, hangulatossá teszi”. Dr. Pályi éppen ezért erősen ajánlotta a napfürdőket, de azt tanácsolta, mindenki tartsa be a fokozatosság elvét: kezdetben csak negyedórát tartózkodjék a napon, és napozás közben gyakorta változtassa a testhelyzetét. „Célszerű, ha a napsugaraknak erősen kitett testrészt olajjal, vazelinnal bekenjük” – jegyezte meg.
Bár akkoriban még szó sem esett felmelegedésről és ózonlyukról, de tény, hogy az 1959-ben megjelent Nők könyve a napfény áldásos hatásai mellett („megjavítja a szervezet anyagcseréjét, fokozza a munkaképességet, csökkenti a fáradékonyságot, és sok betegséggel szemben ellenállóbbá tesz”) nagy teret szentelt a lehetséges ártalmaknak is. Mint írta, „a világos bőrűek és a vérszegények rosszul tűrik a napozást: kimerültséget, főfájást, ingerlékenységet vált ki náluk. Ideges, gyenge gyermekre is rossz hatással van”.
Éppen ezért meleg szívvel ajánlotta mindenkinek az üzletekben kapható napolajok, naptejek és fényvédő krémek használatát, hozzátéve, hogy „ezek hiányában nagyon jól megfelel a néhány fillérért beszerezhető paraffinolaj is”. Arra viszont hangsúlyosan hívta fel a figyelmet, hogy „a bergamottolajos készítményekkel vigyázzunk, mert ezek fokozzák a bőr fényérzékenységét”. Persze valószínűleg épp ezzel a jó tanáccsal törődtek a legkevésbé az emberek.
A Palatinuson ekkortájt – mint sorozatunkban nemrég megírtuk – kompresszorpisztolyos bergamottporlasztós olajozó néni állt szolgálatban, és lefogadom, a Rudas fürdő napozóteraszán is ebből az édeskés illatú, citrusos készítményből fogyott a legtöbb.
