– Üresnek érzem magam, hihetetlen, ami történt – mondja Inger K. Norbeck, aki egy kis faluból, Eidsvollból érkezett kedden a katedrálishoz. Szerinte 07/22-vel új időszámítás kezdődött Norvégiában. Hétfő este részt vett az eidsvolli fáklyás felvonuláson, ám kedden a barátnőjével Oslóba utazott, hogy kifejezze együttérzését. – Szerintem egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és remélem, hogy ettől csak erősebb lesz a demokráciánk.
Az ötvenes éveiben járó virágárus is úgy véli: szerencse a szerencsétlenségben, hogy a támadó norvég volt, egy muzulmán merénylő esetén sokkal nehezebb lett volna békét és egységet teremteni.
A hétfői megmozdulás az eredeti tervek szerint közös séta lett volna, de hat óra után nem sokkal kiderült: olyan sokan jöttek el, hogy nem csak a kijelölt teret, hanem a környező utcákat is megtöltötték, így esély sem volt rá, hogy egy irányba mozduljon a tömeg. Többször – volt, hogy a színpadon, volt, hogy csak spontán – felhangzott Nordahl Grieg jól ismert és számtalanszor megzenésített Til Ungdommen című verse. Az 1936-ban írt költemény a közelgő náci veszélyre hívja fel a figyelmet, és harcra szólít.
Már a szombati, a katedrálisban a kormány és a királyi család részvételével tartott megemlékezésen is elénekelte a gyülekezet a „Körbevesz az ellenség” kezdetű dalt, amely azóta az összefogás szimbóluma lett. Szövegét sokan tűzték kedden a viráguk mellé.
A rendezvényen felszólalt az Utoya-szigeti tábort rendező ifjúsági szervezet, az AUF elnöke és Oslo polgármestere is. A legnagyobb taps és üdvrivalgás egyértelműen Jens Stoltenberg miniszterelnököt köszöntötte, aki a Rózsás Felvonulásnak nevezett megmozdulást a „demokrácia, tolerancia és egység felvonulásának” nevezte.
Stoltenberg péntek óta elhangzott szavai mind az elemzőkből, mind a norvégokból a legmagasabb szintű elismerést váltják ki. A baloldali napilap, a Klassekampfen (Osztályharc) keddi száma egész oldalas fotót közöl címlapján a miniszterelnökről, „Egyben tartja Norvégiát” főcímmel.
A Dagsavisen című napilap véleményrovatának szerkesztője lapunknak úgy nyilatkozott: a Munkáspárt és Stoltenberg egyaránt megmutatták, hogy jó vezetői a társadalomnak. Minden szavukkal a megbékélést és egységet hirdették.
– Nagyon jó, hogy nem kezdtek túl hamar bűnbakot keresni, nem emlegettek muzulmán terrorizmust pénteken. Pedig nekünk is az volt az első gondolatunk itt a szerkesztőségben, miután megtörtént a robbanás – vallja Halvor Finess Tretvoll. Úgy érzi, a hat éve kormányzó és egyre népszerűtlenebb Munkáspárt megítélésén javít az, ahogyan ezt a válságot kezeli, és mindez valószínűleg az őszi helyhatósági választások eredményén is meglátszik majd.
Ezzel a véleménnyel a katedrális körül emlékező, a Népszabadság által megkérdezett oslóiak is egyetértenek. – Nagyszerű vezető. Látszik, hogy a kamerák előtt is legszívesebben elsírná magát, de nem teszi – mondja a huszonéves Fatima, akinek szülei Pakisztánból érkeztek ide egykor. Az angoltanár Mette Bergman bevallja: bizony nem a Munkáspártra szavazott legutóbb, ám ő is úgy véli, hogy a miniszterelnök jól kezelte a válságot.
Hege Berthelsen egyetért azzal: Stoltenbergnek nagy szerepe van abban, hogy az ország összezárt, és a politikai pártok is egységet mutatnak. – Mindezt annak ellenére, hogy ő is érintett, több áldozatot is ismert, és őt is a szigetre várták nem sokkal később – mondja. A 32 éves szőke ápolónő szerint „nyomasztó és letaglózó,” amit történt, és úgy véli, hogy egész Norvégiát és annak demokratikus értékeit támadta meg a gyilkos.
