Aggasztó az antiszemitizmus, de nem kell összepakolni

– Izrael egyik alapvetése, hogy erős ország. A szétszóratásban, a diaszpórában élő zsidóság hozzá képest védtelen. Mit lehet ez ellen tenni? Izraelnek kellene jobban visszafognia magát, tekintettel lennie a diaszpórában élők kiszolgáltatottságára?

Éppen Budapesten, egy konferencián beszéltem erről, a Balassi Intézetben. Arról, hogy Izrael mennyiben felelős a világ zsidóságáért. Arról, hogy a diaszpórában élő zsidóság is elvárja, Izrael nyújtson számára valamiféle védelmet. Nemcsak fizikailag, hanem morálisan is. Ez összetett kérdés. Izrael egyfelől a zsidóság kollektív védelmezőjének tekinti magát, és így is tekintenek rá. Sokan ugyanakkor a diaszpórában nem akarják megfizetni az izraeli–arab konfliktus árát.

– De kinek a feladata, hogy megvédje a diaszpóra zsidóságát? Mondjuk Belgiumban, ahol az orvos eltanácsolta a 90 éves zsidó asszonyt, mondván: menjen Gázába, ott majd elmúlnak a fájdalmai...

– Elsősorban is az adott államnak, persze. Izrael ebbe nem avatkozhat be. Ugyanakkor azt látjuk, egyes országokban a zsidó közösségnek önvédelembe kell szerveződniük, ha nem is milíciába. Tudatosul bennük, hogy más nem védi meg őket. Más kérdés, Izrael mennyire segíti őket e törekvésükben.

– Franciaországban nagy vihart kavart a Zsidó Védelmi Liga betiltásának kérdése.

– Más kérdés, hogy álljon egy zsidó fiatal egy zsidó intézmény előtt, és telefonáljon nyomban, ha valami baj van, és más a szélsőséges csoportosulások szervezése. A „zsidó gárda” típusú elemeket természetesen az adott államnak joga van betiltani. Szerintem a legtöbb izraeli is egyetért ezzel. Semmi szükség nincsen rá, hogy zsidó banditák kezdjenek muzulmán banditákkal verekedni a francia városokban. Nyugat-Európában, a szélsőséges muzulmánok között, akik a bevándorlók második nemzedékét alkotják, sajnos nagyon vad antiszemitizmust és Izrael-ellenességet tapasztalni. Sokszor verekedésbe, fizikai támadásokba torkolló tüntetésekre kerül sor. Ilyenkor a helyi zsidóságnak valamilyen formában meg kell védenie magát.

– Natan Saranszki ismert exszovjet másként gondolkodó, a Szochnut (Zsidó Ügynökség Izraelért) elnöke a The Jewish Chronicle hasábjain „az európai zsidó történelem végének kezdetéről” tesz említést. Egyetért azzal, hogy az európai antiszemitizmus, ha akaratán kívül is, a cionizmus céljait szolgálja? Vagyis azt, hogy a zsidóság a biztonságosabb Izraelbe kívánkozzon?

– Akaratlanul igen. A cionizmus történelmileg arra épül, hogy az európai emancipáció nem sikerült. A budapesti születésű Herzl Tivadar és mások is ezt vallották. A cionizmus ethosza szerint természetes, hogy Izrael azt szeretné: minél több zsidó éljen Izraelben. Az, hogy létezik antiszemitizmus, és a társadalmak nem fogadták be a zsidókat, elősegíti az érzetet, hogy a zsidók a saját országukban keressék a boldogulásukat. Tény, hogy az utóbbi hónapokban Franciaországból, Ukrajnából és más országokból is több zsidó jött Izraelbe. Nem érzik már jól magukat, a franciáknál például aggasztja őket, ahogy a szélsőséges fundamentalista csoportok viselkednek velük szemben. Más kérdés, hogy a világ zsidósága általában mennyire érzi veszélyeztetettnek magát, és mennyire lehet új exodusra számítani. Személy szerint én nem számítok nagy exodusra.

– Egyetért a sommás kijelentéssel, hogy végső soron a zsidóság emancipációja nem sikerült Európában?

– Ennek legdurvább igazolása a második világháború, a holokauszt. Nemcsak a németek, mások is aktívan közreműködtek a zsidók megsemmisítésében. Ebből a szempontból nézve az emancipáció valóban nem sikerült. Másfelől világosan kell látni, hogy különböző országokban, így Magyarországon is, erős zsidó kultúra van, zsidó szervezetek működnek, a nem zsidó lakosság jó része magával együvé valónak tekinti a zsidó honfitársakat. Ez Franciaországban, Amerikában, Kanadában is így van. Az amerikai Newsweek mégis arról ír a címlapján: az európai zsidók elhagyják Európát. Aki átélte a huszadik század nagy részét, az tudja, hová fajulhatnak a dolgok.

„Izrael bűnös, Franciaország cinkos”, „Izrael háborús bűnös”, „Izraelt a Nemzetközi Törvényszék elé”. Az izraeli hadsereg gázai akciói ellen tüntetők a nyugatfranciaországi Nantes-ban Frank Perry / AFP

– Különbség van mondjuk Belgium és Magyarország között, nálunk nagyon kevés a muzulmán bevándorló. Ilyenkor a régi típusú antiszemitizmust „aktiválják” Izraellel szemben?

– Így van, a posztkommunista országokban a hagyományos antiszemitizmus folytatásáról van szó, nemcsak Magyarországon, hanem Romániában vagy Lengyelországban is. Most felkarolták a palesztin vagy iráni „ügyet” is. Magyarországon az érpataki eset nagyon nyugtalanító, az izraeli miniszterelnök és a volt államfő szimbolikus kivégzésével. Talán az érpataki polgármester azt sem tudta, hogy Simon Peresz már három hete nem államfő.

– Lehet, hogy az utódát, Rivlint formázó bábu még nem készült el... Mit lehet tenni a magyarországi antiszemitizmussal szemben? A Jobbik – parlamenti párt, a közösségi médiában terjed az antiszemitizmus.

– A holokauszt hetvenedik évfordulója rávilágított, hogy mennyire bonyolult a helyzet Magyarországon. Főleg a kormánynak, de a civil társadalomnak is többet kellene tennie az antiszemitizmussal, a szélsőségekkel szemben. Sokszor látogatok Magyarországra. Nekünk, izraelieknek fájnak ezek a dolgok, és aggasztónak találjuk a holokauszt vagy a Horthy-korszak relativizálását. Meg kell ugyanakkor jegyeznem, Izraelben számos magyar vonatkozású megemlékezést tartottak az évforduló alkalmából. Ezeken Nagy Andor tel-avivi nagykövet részt vett, beszédét nagyon jól fogadták.

– Ha önnek Magyarországon élne rokona, mit tanácsolna neki? Maradjon a hazájában, vagy keressen inkább magának másik országot?

– Talán inkább azt mondanám neki, hogy maradjon, nem kell összepakolnia, de figyelje aggodalommal a fejleményeket. Össze kell fogniuk azoknak a társadalmi csoportoknak, de a médiának, a hatóságoknak is, amelyek nem törődnek bele a jelenlegi tendenciába. Erősebben fel kell lépni a jogállamiság eszközeivel.

– Egyetért azzal, hogy az antiszemiták stratégiai célja, hogy „betereljék” a zsidókat Izraelbe, majd azt próbálják valahogy elpusztítani?

– Az mindenesetre közös céljuk, hogy Izrael államtól megtagadják, megvonják a létezés jogát. Érdekes, amikor arról van szó, hogy Szíriában megint megöltek 1500 embert, összesen már 160 ezer főt, akkor sokkal kevésbé hallom a jogvédőket, akik a gázai háború miatt folyamatosan hallatják a hangjukat. Irak és Afganisztán kapcsán sem annyira aktívak. Újra a XX. század leckéit látjuk magunk előtt.

– Mi a véleménye a szélsőséges izraeli megnyilvánulásokról? Például a Beitar Jeruzsálem futballklub ultráiról, akik azon örvendeztek: „Gáza temető”, „nincsenek már iskolák, nincsenek már gyerekek”?

– Az, hogy ez borzasztó. Sajnos erősödtek nálunk is a szélsőségesek, de az izraeli társadalom legnagyobb része elutasítja őket. Minden eszközzel fel kell lépni velük szemben.