A legütősebb érv mindig ugyanaz: „Ilyet csak mi tudunk”. Merthogy a vörös fokföldi rekettye – avagy rooibos – kizárólag Dél-Afrikában, a Cederberg-hegységben őshonos cserje. A neve afrikaans nyelven vörös bokrot jelent. Nem elég, hogy az ebből készült tea ásványi anyagokban gazdag, az antioxidáns tulajdonságának köszönhetően még az öregedést is lassítja.
A sajátos környezetet az unión kívül-belül ugyanúgy figyelembe veszik. A fetánál például Görögországnak az Európai Bíróságon kellett csatároznia a német és a dán vetélytársakkal, a végső ítélet azonban kimondta: a hatezer éve szigorú szabályok alapján gyártott sajt íze, színe és állaga szorosan összefügg a görög kultúrával és szakértelemmel.
Nem a rooibos az első teafajta, amellyel sikerült meggyőzni az EU szigorú szakértőit. Földrajzi árujelzőként ismerték el nemrég a Darjeeling teát is, amely ezzel a legelső indiai termékként szerezte meg az uniós oltalmat. S mivel az efféle eredetvédelem nemcsak a minőségről, hanem legalább annyira a pénzről is szól, a döntést sokéves harc előzte meg. Az Európai Teabizottságban a britek, a franciák, a németek és az olaszok is a különleges státusz megadása ellen ágáltak, ám ezt a küzdelmet végül elvesztették. Akármilyen tea keverékre ezentúl nem lehet ráírni a Darjeeling nevet, már csak azért sem, mert az eredeti változatnál egyetlen kiló feldolgozott teához húszezer, kézzel szedett hajtás szükséges.
|
Dél-Afrikában szüretelik a rooibos teát, vagyis a vörös fokföldirekettye levelét
Mike Hutchings / Reuters |
Ezúttal is ütőkártyaként használja az unió a védettség ügyét. Igyekszik rávenni Indiát, amely a konyakot már elismerte földrajzi jelzésként, hogy ugyanezt a pezsgővel is tegye meg. Hosszas egyezkedés után hatalmas piacokon – többek között Kínában és Brazíliában – elérte az EU, hogy mindenféle habzóborokat ne lehessen champagne címkével árusítani.
Sőt nem csak anyagi, hanem politikai birkózásba is torkollhat az ételek-italok levédése. Az Európai Unióban eredetvédetté nyilvánították a török –egészen pontosan: a gaziantepi pisztáciás – baklavát, miközben Görögország a baklavát szintén saját specialitásának tekinti. Ezzel egy-null a törökök javára, akik már évtizedek óta hiába próbálnak bejutni az EU-ba (a felvételük egyik fő ellenzője éppen Görögország), de így legalább az egyik kulináris büszkeségüket befogadták. Folytatódik a kötélhúzás a görög kávé–török kávé és a görög raki–török raki (ánizzsal ízesített ital) ügyében, bár ismét Törökország szerzett pontot, amikor elérte, hogy az UNESCO a török kávét nyilvánítsa a szellemi kulturális világörökség részévé.
A lényeg természetesen mindig a pénz. Egy tanulmány szerint a földrajzi eredetvédelem nem egyszerű marketingfogás, hanem jelentős anyagi haszonnal is jár. Az ilyen címkével ellátott árukért átlagosan 2,2-szer több pénzt kérnek el a vásárlóktól – akik fizetnek, mint a katonatiszt.
