Erdogan szultáni hatalmat akar

Nuray Mert politológus, a Hürriyet Daily News kommentátora, aki korábban nyilatkozott lapunknak, arra emlékeztet, hogy Erdogan hívei az eddigi miniszterelnököt vezérnek, főnöknek, nagyúrnak, a nemzeti emberének nevezték a kampány alatt. Nem szokás választott politikusokrak ilyen címeket aggatni. Diktátorok, uralkodók kapnak ilyen címeket alattvalóiktól.

Az elnöki jogkör kiszélesítéséhez új alkotmányra lesz szükség. Feltehetően ezért tovább tart majd a békefolyamat a kurdokkal, nélkülük ugyanis nem lenne megfelelő többsége Erdogan pártjának, az AKP-nak (Igazság és Fejlődés pártja). Addig is felvetődik: ki lép a helyébe? És mi lesz a sorsa Abdullah Gül jelenlegi államfőnek, akit az AKP mérsékelt hangjának vélnek?

Korábban azt gondolták, hogy a Putyin-Medvegyev csere mintájára most Gül ülhetne a miniszterelnöki székbe. De vajon akarja-e Erdogan, hogy egy ilyen önálló és saját iszlámista múlttal bíró tekintély kapja meg ezt a tisztséget? Ezért valószínűbbnek vélik, hogy Ahmet Davitoglu professzor, külügyminiszter lehet a kormányfő.

Davutoglu fő erénye a lojalitás. Akkor is lojális volt Erdogannal, amikor ez nehéz feladatnak bizonyult a nemzetközi színtéren. Az ő nevéhez fűződik a neo-oszmán fordulat, a nyitás az iszlám keleti világa felé, s a szakítás a korábbi Izrael-barát vonallal. Davutoglu hirdette meg a „zeró problém" a szomszédokkal jelszót is. Ez azonban nem valósulhatott meg, amire a leglátványosabb példa a szíriai török csőd, az iraki válság, az ellentmondásos viszony Iránnal, és az, hogy az örmény-török határ még mindig le van zárva.

Az utódlás kérdésében feltehetően a pártjában vitathatatlan tekintélyű Erdogan egyedül dönt majd, de számolnia kell több erős emberrel. Számolnia kellene vesztes politikai ellenfelein túl arra a 47 százalékra, aki ellene szavazott. A kurdokat, feltételezhető, megveszi a kulturális és nyelvi autonómia ígéretével, a gerillákkal kötendő békével. A kérdés az, folytatja-e a harcot az iszlám nevében a nyugatias, világi életformát követő törökökkel? Ők is nagyon sokan vannak ugyanis, s nélkülük aligha folytatódhatna a török fejlődés.