galéria megtekintése

Erdogan szultáni hatalmat akar


Miklós Gábor
NOL

Erdogan nagyot nyert, de még nagyobbat veszített az ellenzék. Ezt mondta a Népszabadságnak egy Isztambulban dolgozó brit elemző, aki szerint reális lett volna, hogy a miniszterelnöki székből most államfővé választott politikust második fordulóra kényszerítik.

Tayyip Erdogan


Osman Orsal / Reuters

Most azonban nem lesz ilyen második forduló, de Erdogan eleve kisebb többségre hivatkozhat, mint amekkorát feltehetően a második fordulóban kapott volna. Az elemző megerősítette a feltételezést, hogy a HDP baloldali kurd párt arra készült, hogy a második fordulóban Erdogan támogatására szólítsa fel fegyelmezett szavazóit.

A miniszterelnök most 52 százalékot kapott, az egyesült jobb és baloldal 38 százalékkal végzett a második helyen, míg a kurd párt 9 százalékot ért el. A lapunknak nyilatkozó elemző hozzátette, hogy az ellenzék nem tudta mozgósítani híveit, most 14 százalékkal kevesebben szavaztak, mint a márciusi önkormányzati szavazáson. A piacok és a tőzsde viszont megkönnyebbüléssel vette Erdogan győzelmét, erősödött a török líra is.

Recep Tayyip Erdogan hivatalosan augusztus 28-án költözik át az elnöki palotába öt évre. További egy elnöki ciklusra pályázhat az érvényes törvények szerint. Ezzel összesen 22 évet töltene a hatalomban. Előre tudni lehet, hogy nem elégszik meg a jelenlegi alkotmány által adott jelképes hatalommal: az elnöki hivatalnak végrehajtói, gyakorlati jogokat is akar.

 

Nuray Mert politológus, a Hürriyet Daily News kommentátora, aki korábban nyilatkozott lapunknak, arra emlékeztet, hogy Erdogan hívei az eddigi miniszterelnököt vezérnek, főnöknek, nagyúrnak, a nemzeti emberének nevezték a kampány alatt. Nem szokás választott politikusokrak ilyen címeket aggatni. Diktátorok, uralkodók kapnak ilyen címeket alattvalóiktól.

Az elnöki jogkör kiszélesítéséhez új alkotmányra lesz szükség. Feltehetően ezért tovább tart majd a békefolyamat a kurdokkal, nélkülük ugyanis nem lenne megfelelő többsége Erdogan pártjának, az AKP-nak (Igazság és Fejlődés pártja). Addig is felvetődik: ki lép a helyébe? És mi lesz a sorsa Abdullah Gül jelenlegi államfőnek, akit az AKP mérsékelt hangjának vélnek?

Korábban azt gondolták, hogy a Putyin-Medvegyev csere mintájára most Gül ülhetne a miniszterelnöki székbe. De vajon akarja-e Erdogan, hogy egy ilyen önálló és saját iszlámista múlttal bíró tekintély kapja meg ezt a tisztséget? Ezért valószínűbbnek vélik, hogy Ahmet Davitoglu professzor, külügyminiszter lehet a kormányfő.

Davutoglu fő erénye a lojalitás. Akkor is lojális volt Erdogannal, amikor ez nehéz feladatnak bizonyult a nemzetközi színtéren. Az ő nevéhez fűződik a neo-oszmán fordulat, a nyitás az iszlám keleti világa felé, s a szakítás a korábbi Izrael-barát vonallal. Davutoglu hirdette meg a „zeró problém" a szomszédokkal jelszót is. Ez azonban nem valósulhatott meg, amire a leglátványosabb példa a szíriai török csőd, az iraki válság, az ellentmondásos viszony Iránnal, és az, hogy az örmény-török határ még mindig le van zárva.

Az utódlás kérdésében feltehetően a pártjában vitathatatlan tekintélyű Erdogan egyedül dönt majd, de számolnia kell több erős emberrel. Számolnia kellene vesztes politikai ellenfelein túl arra a 47 százalékra, aki ellene szavazott. A kurdokat, feltételezhető, megveszi a kulturális és nyelvi autonómia ígéretével, a gerillákkal kötendő békével. A kérdés az, folytatja-e a harcot az iszlám nevében a nyugatias, világi életformát követő törökökkel? Ők is nagyon sokan vannak ugyanis, s nélkülük aligha folytatódhatna a török fejlődés.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.