Peking ugyanis történelmi jogot formál magának a Dél-kínai-tenger három és félmillió négyzetkilométernyi vízfelületének 85-90 százalékára, és az immár évszázados történelemre visszanyúló vitában szembekerült a régió több más országával, elsősorban Vietnammal, de Malajziával, Bruneijel és a kínaiakhoz hasonló igényekkel fellépő, így a hágai döntést szintén elutasító Tajvannal is.
Homok- és korallzátonyok feltöltésével ugyanis mesterséges szigeteket hozott létre, némelyiken – például az egyik vitatott területhez, a Paracel-szigetekhez tartozó Woody-szigeten – repülőtérrel, katonai létesítményekkel. Ezt egyrészt évezredes hagyományokkal indokolja, másrészt egy 1947-es térképre hivatkozik, amely már akkor úgynevezett kilencvonalas határral (azaz nem egybefüggő, hanem szaggatott vonallal) jelezte a kínainak tekintett felségterület szélét. A hágai bíróság viszont kimondta: Pekingnek erre nincs joga, nem korlátozhatja például más országok halászainak tevékenységét, és egyes szigetek ideiglenes benépesítésével nem szerez jogot arra, hogy – a nemzetközi egyezmények adta lehetőséggel élve – kizárólagos gazdasági övezetévé nyilvánítsa a körülöttük lévő 200 tengeri mérföld széles tengerszakaszt.
|
Az amerikai haditengerészet árgus szemekkel figyeli Kína tengeri terjeszkedését
U.S. Navy/Handout via Reuters |
Kína, noha aláírta a hágai testület döntését megalapozó dokumentumot, az ENSZ Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS), az első pillanattól kezdve azzal utasította el az eljárást és vele együtt az ítéletet, hogy az az ország területi szuverenitását érinti, az ilyen kérdésekre pedig nem terjed ki a választottbíróság jogköre. Ennek az álláspontnak nyomatékosan kifejezést is adtak – és nem csak szavakban.
|
Műholdkép egy kínai radartorony építéséről a Spratly-szigeteken
CSIS Asia Maritime Transparency Initiative/DigitalGlobe/Handout via Reuters |
A múlt héten nagyszabású, éleslövészettel egybekötött hadgyakorlatot tartott a kínai haditengerészet a Paracel-szigetek térségében, nem sokkal az ítélethirdetés előtt a pekingi védelmi minisztérium a Dél-kínai-tenger felügyeletére Hajnan tartományba vezényelt egy új rakétarombolót, a Hszinhua állami hírügynökség pedig közölte: egy polgári repülőgép sikeresen hajtott végre hitelesítő repüléseket egy másik vitatott terület, a Spratly-szigetek két repülőterén.
|
A kínai parti őrség egy fülöp-szigeteki teherhajót próbál blokkolni a vitatott Second Thomas homokzátonynál
Erik De Castro / Reuters |
A pekingi vezetők – nem minden alap nélkül – attól tartanak, hogy bármilyen engedmény a gyengeség jele lenne a közvélemény szemében.
Miután az Egyesült Államok, amely a hajózási szabadság érvével ellenzi a kínai terjeszkedést, a közelmúltban több hadihajót is küldött a térségbe, a kommunista párt egyik lapjában még a katonai konfliktus lehetőségét is felvetették. Hszi Csin-ping államfő azonban kedden higgadtabban nyilatkozott. Az ország területi szuverenitásából és a tengeri jogaiból nem engednek ugyan, de békét, stabilitást akarnak a térségben – mondta, és az elődjénél békülékenyebbnek tűnik a Fülöp-szigetek két hete beiktatott új elnöke, Rodrigo Duterte is.
|
Kína aggasztó léptékű építkezésekbe kezdett a vitatott körzetekben
CSIS Asia Maritime Transparency Initiative/DigitalGlobe/Handout via Reuters |
Vagyis fegyveres konfliktustól talán nem kell tartani, a tengeri viharok azonban aligha ülnek el. A tét ugyanis sokkal nagyobb, mint egy-egy ország tekintélye: a régiónak komoly hadászati jelentősége van, a rajta áthaladó hajózási útvonalon évente ötezer milliárd dollár értékű áru fordul meg, a tengerfenék pedig feltehetőleg tekintélyes olaj- és gáztartalékokat rejt.
