A választás mérsékelt erőszak mellett, feltehetően kevés ordító csalással zajlott le, politikai gyilkosság is csak egy történt pár nappal a szavazás előtt, amikor megölték a kurd párt kampánybuszának sofőrjét. Az eredmények magukért beszélnek: AKP 40,8 százalék; Köztársasági Néppárt (CHP, szociáldemokrata ellenzéki párt) 25 százalék; Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP, jobboldali nacionalista, világi erő) 16,4 százalék; Népi Demokratikus Párt (HDP, kurd érdekeket képviselő balközép párt, a gerillák állítólagos nyilvános szervezete) 12,1 százalék.
Recep Tayyip Erdogan a kurdok sikeres szereplése miatt vallott kudarcot. Pedig a HDP nagy kockázatot vállalt azzal, hogy a listás szavazáson indult, nem csak egyéni, „független” képviselőket indított. Ha tíz százalék alatt marad, szavazatai elvesznek, azokat a többi, a küszöböt átlépő párt között szétosztják. Ebben az esetben meg lett volna az AKP abszolút többsége is. De nem lett meg! És ennek több oka is volt. Először is az AKP, amely alapvetően iszlamista elveket valló párt, sokat veszített korábban élvezett népszerűségéből a kurd területeken azzal, hogy leállította a Kurd Munkáspárt (PKK) gerilláival a békefolyamatot. Az sem javított Erdogan kedveltségén, hogy a török hadsereg lábhoz tett fegyverrel nézte a kurdok harcát a szíriai Kobanéért, amikor azt az IS terroristái megtámadták. Egyáltalában nehezen követhető Erdogan politikája a szír polgárháborúban.
|
A HDP hívei a választás éjszakáján
Osman Orsal / Reuters |
A török hatalom a dzsihadista csoportokat támogatja fegyverrel, az Iszlám Államot pedig kíméli. A kurd társadalom is megosztott, erős a konzervatív, vallásos közeg. A HDP nem az egyedüli képviselője, de most a kurdok inkább balra húztak. Ráadásul elég sok lehetett a nem kurd átszavazó. Felhívtam egy isztambuli újságíró kollégámat, akiről tudtam, hogy mindig a baloldalra (CHP) szavazott. A HDP választottam, mondta az egyébként török asszony. Szerinte sok értelmiségi ismerőse is így tett. A kurdok ráadásul megkapták az isztambuli örmények és a meleg közösség voksait is, mert Erdogan annyira hevesen támadta őket, hogy ez látszott a leginkább hatásos protesztszavazatnak.
Miért gyengült meg az AKP?
A kormánypárt rövidítése egyben azt jelenti „fehér”. Tehát tiszta, korrupciótól mentes. A múlt évek történései ezt a tisztaságot alaposan bemocskolták. Erdogan politikai barátai és családja is gyanúba került. A leleplezések mögött ő Fethullah Gülen muzulmán hitszónok szervezetét, hálózatát látta, amely állítólag párhuzamos államként működött. Harcot indított a gülenisták, a sajtó, a külföldi média és még sokak ellen. Erdogan presztízsét gyengítette a balul sikerült közel-keleti politika. Mindenütt a politikai iszlám képviselőit támogatta. Egyiptomban Murszit, a gázai Hamaszt, Szíriában is a Muzulmán Testvéreket. Pártfogoltjai kudarcot vallottak, és így Erdogan sem lett a szunnita világ vezetője. Ráadásul az elnök EU- és Amerika-ellenes retorikája sem hozott hasznot.
|
Selahattin Demirtas, a HDP társelnöke örülhet a leginkább
Murad Sezer / Reuters |
Mi jöhet még?
Koalíciós tárgyalások kezdődnek az AK párt és az ellenzéki pártok között. A kurd HDP máris bejelentette, nem alakít kormányt Erdogan pártjával. A legvalószínűbb partnernek az MHP látszik, de képviselői egyelőre tagadják ezt. Az, hogy a fő ellenzék CHP és az iszlamista kormánypárt együtt kormányozzon, irreális. Az elemzők lehetetlennek mondják, hogy a három ellenzéki párt kormánykoalíciót alakítson – túl sok közöttük az ellentét. Alakíthat az AKP kisebbségi kormányt, amelyet kívülről alkalmanként támogatnak a kisebb pártok, illetve az elnök kiírhat új választást is. Ez elég valószínűnek tetszik, ismerve Erdogan hatalmát pártja felett, s azt a szenvedélyes gyűlöletet, amelyet ellenfelei kapcsán kifejez. Ez azért is valószínű, mert Erdogan legfeljebb halasztja tervét az állam elnöki köztársasággá alakítására, s újra megpróbál teljhatalmat szerezni magának és pártjának.
