A gyalázat védelmezői

Mióta a köznevelési törvény rendelkezett a kötelező hit-, illetve erkölcstan bevezetéséről, lényegesen több pap, lelkész és hitoktató kerül kapcsolatba a diákokkal, mint korábban, ám az érintettek „morális átvilágítására” az állami oktatásirányítás semmilyen szándékot nem mutatott.

A magyar hatóságok sem siettetik a tisztulási folyamat elindítását Reviczky Zsolt

A Népszabadság bő egy éve próbálja kideríteni, hogy összeérnek-e ebben az ügyben a világi és az egyházi hatóságok nyilvántartásai, és az eredmény több mint elkeserítő: egyházi oldalról (kifejezetten a magyar katolikus egyház részéről, mert ezen a téren – mint lentebb bemutatjuk – jelentős különbségek vannak az egyes egyházak között) változatlanul a teljes elhallgatás politikája érvényesül, amit az állam szó nélkül tudomásul vesz, sőt hamis állításokkal és az információnyújtás megtagadásával az állami szervek maguk is hozzájárulnak a homály növeléséhez.

Az első körben a legfőbb ügyészséghez fordultunk, információt kérve arról, hogy az elmúlt tíz évben hány olyan, pedofíliával kapcsolatos ügyben indult eljárás, amelyben egyházi személy is érintett volt, ezek közül mennyi jutott el a bírósági szakaszba, és előfordulhat-e, hogy ilyen eljárás részesévé vált egyházi személy később hasonló területen teljesít szolgálatot.

„A bűnügyi statisztika nem tartja nyilván, hogy az elkövető milyen foglalkozású. Ebből következően nem áll módunkban az ezzel kapcsolatos kérdéseire válaszolni” – válaszolta a vádhatóság, nem kibontva az igazság minden részletét.

Elzárkóznak a kérdések elől Móricz-Sabján Simon

Amennyiben ugyanis egyházi személy keveredik ilyen ügybe, az minősítő körülménynek számít (mivelhogy a gondjaira bízott fiatalkorú személlyel szemben követi el a bűncselekményt, méghozzá egy különleges alá-fölérendeltségi, bizalmi viszonyban, amit éppen a hit alapoz meg), tehát a hatóságoknál nyilvánvalóan képződik róla adat. Ezért nem hagytuk annyiban, és ismételt megkeresésünkben arra is felhívtuk a főügyészség figyelmét, hogy korábban, a kormányváltásig még naprakész nyilvántartással rendelkeztek minderről.

„Az elkövető foglalkozása tekintetében – sajnálatos módon – tévesen tájékoztattuk Önt, mivel a nyomozások végén az egyes elkövetői adatok között a foglalkozásra nézve is történik adatgyűjtés” – érkezett a válasz, ám érdemi információkat ezúttal sem kaptunk.

„A korábbi adatszolgáltatásban közölt ügyeken túlmenően az egységes rendőrségi-ügyészségi adatbázis nem tartalmaz olyan ügyet, amelyben az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetője egyházi személy lett volna. Mindebből következően 2007-től kezdődően egyetlen további egyházi személyt sem regisztrált a bűnügyi statisztika a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni valamely bűncselekmény elkövetőjeként” – közölte az ügyészség.

Ugyanakkor egy egyszerű internetes kereséssel több olyan pedofíliával kapcsolatos nyomozást találtunk a 2007 utáni időkből, amelynek egyházi személy volt az érintettje.

Néhány példa: „Megszólalt a pedofíliával gyanúsított magyar pap”; „Tiltott pornográf felvétellel való visszaéléssel gyanúsítják egy baranyai kisváros plébánosát”. Az érdemi tudnivalókat megkerülő válaszokat kaptunk a Belügyminisztériumból is, ahol lapunkat arról tájékoztatták: „Az elkövetők felekezetét, vallását, származását, foglalkozását a statisztikák nem rögzítik”. Megpróbáltunk a katolikus egyháznál is utánajárni a kérdéseknek, bízva – többek között – abban a nyíltságban, illetve az egyházi pedofíliával kapcsolatos „nulla toleranciában”, amit hivatalba lépésekor Ferenc pápa, majd a nyomában Erdő Péter bíboros meghirdetett.

Először a Magyar Püspökkari Konferencia titkárságának küldtük el Erdő Péternek címzett adatkérő levelünket, amire az alábbi, nulla információtartalmú reagálás érkezett: „A Ferenc pápa által képviselt irányvonal nem új, hiszen már XVI. Benedek és II. János Pál pápa idején is ezt az irányvonalat követte a Katolikus Egyház.

Lawrence Murphy szexuális zaklatással vádolt amerikai pap fotóját mutatja a St John'S süketek iskolájának kosárlabda capatával egy tüntető a Vatikánban Alessandro Bianchi / Reuters

Az alapvető jogszabályi változások 2001-ben történtek, amelyek továbbra is érvényben vannak. Az Ön által említett ügyekben az egyház belső rendje szerint a püspöki konferencia nem illetékes, így ezekről tudomása sincs. Ha konkrét eset előfordulna, az a megyéspüspöknek, illetve a szerzetesrend elöljárójának a hatáskörébe tartozik, valamint adott esetben a Hittani Kongregációhoz. Magyarországon nincs jele annak, hogy a papság különösebben érintett lenne ilyen esetekben, de az nem fordulhat elő, hogy ha egy ilyen ügy az illetékes egyházi hatóság tudomására jut, akkor ne tegye meg a szükséges lépéseket”.

Miután jeleztük, hogy nem általános elvi állásfoglalást, hanem konkrét adatokat kérünk (az esetek számáról, illetve mindenekelőtt arról, hogy mi a szokásos eljárásrend ilyen esetekben például a rendőrséggel történő együttműködéssel kapcsolatban),már csak a következő választ küldték – egyébként jogellenesen, mivel kérésünk megfelelt a közérdekű adatigénylés formai és tartalmi kritériumainak –: „Újabb megkeresésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy korábbi levelünk tartalmához nincs hozzáfűznivalónk”.

A későbbiekben újra felvettük a kapcsolatot a Magyar Katolikus Püspökkari Konferenciával, kérve, hogy a társegyházakhoz hasonlóan (l. keretes írásunkat) ők is nyújtsanak adatokat tartalmazó, érdemi tájékoztatást. Megkeresésünk eredménye az alábbi levél lett: „A katolikus egyházban az egyházi személy által kiskorúval elkövetett szexuális bűncselekményekre vonatkozóan a 2001-ben kiadott Sacramentorum sanctitatis tutela kezdetű pápai rendelkezés irányadó. Ez szigorúbb az állami jogszabályoknál, ezért szükséges minden ilyen esetben egyházi vizsgálat akkor is, ha egy cselekedet államilag nem minősül bűncselekménynek (sic!) A fentebb említett általános egyházi szabályozás – megalapozott gyanú esetén – a közvetlen szerzetes vagy egyházmegyei elöljáró hatáskörébe utalja a vizsgálatmegkezdését, amelynek eredményét közvetlenül az illetékes vatikáni hivatalhoz kell eljuttatni, ahol a végső döntést meghozzák. (...) Mivel ezekben az ügyekben a szerzetesrend vagy egyházmegye közvetlenül a Vatikánnal áll kapcsolatban, és a püspöki konferenciát nem értesíti róla, így nem áll rendelkezésünkre információ, statisztika az ilyen esetek számáról.”

A Vatikán illetékes hivatalával is kapcsolatba léptünk, azt tudakolva, hogy az elmúlt tíz évből hány olyan pedofil ügyről van tudomásuk a magyar katolikus egyházból, amelyben egyházi személy volt a feltételezett elkövető, és amelyben az illetékes egyházi hivatal eljárt. A nyíltságnak és az új időszámításnak itt sem tapasztaltuk semmi nyomát.

Marie Collins, a pápa által felkért fiatalkorúak védelmét garantálni hívatott bizottság tagja a vatikáni szóvivő, Federico Lombardi oldalán Alessandro Bianchi / Reuters

Az első elküldött elektronikus levelünkre öt nappal később (!) érkezett egy automatikus rendszerüzenetnek látszó küldemény, benne azokkal a címekkel, amelyeken a vatikáni ügyészi hivatal elérhető. Az ezekre továbbított újabb levelekre, illetve telefonos megkereséseinkre már egyáltalán nem reagáltak, annak ellenére, hogy személyesen a pedofil cselekmények kivizsgálásával (is) foglalkozó testület (Congregation for the Doctrine of the Faith) ügyészét, Robert W. Oliviert kerestük.

A kör itt – legalábbis a katolikus egyházzal kapcsolatban – bezárulni látszott, hiszen a válaszok szerint a pedofil cselekmény ügyében eljáró egyházmegye közvetlenül a Vatikánnak jelent, a pápai állam pedig nem ad ki információt. Mindezek miatt megkérdeztük Rétvári Bencét, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát, a gyermekeket védő törvény beterjesztőjét: miként garantálja a kormány, hogy az egyházi személyek esetében is megvalósuljon az a jogalkotói szándék, ami szerint „nem kerülhet gyermek felügyeletével kapcsolatos munkakörbe az, aki korábban gyermek sérelmére követett el bűncselekményt”.

Azaz tesz-e valamit a kormány annak érdekében, hogy megfelelő információk álljanak rendelkezésre a korábban pedofil cselekmények gyanújába keveredett egyházi személyekről, bekéri-e az adatokat az egyházaktól.

„Azt a tényt, hogy az alkalmazással vagy megbízási jogviszonnyal érintett személy megfelel a meghatározott feltételeknek, az alkalmazással vagy megbízási jogviszonnyal érintett személynek hatósági bizonyítvánnyal kell igazolnia. Mivel a törvény kiterjed mind az állami, mind az egyházi fenntartású iskolákra, a szigorítás egyformán érvényesül valamennyi oktatási intézményben, vagyis a megbízási jogviszony keretében foglalkoztatott papokra és lelkészekre is érvényes” – írta válaszában az államtitkárság. A levélből az is kiderült: az erkölcsi bizonyítvány bekérésén túl olyan lépést nem tesznek, amely annak tisztázására irányulna, hogy volt-e, van-e egyházi eljárás folyamatban pedofíliával kapcsolatos ügyben a hitoktatásban részt vevő személyekkel szemben.