Lékó Péter - 2000 óta - hatszor vett részt a hagyományos Wijk aan Zee-i szupertornán, mi több, 2005-ben megnyerte a hollandiai viadalt.

Hallatlan feszültségben zajlott le az Elisztában, Kalmükia fővárosában megrendezett szuper-világbajnoki döntő. A korábban két ágra szakadt világbajnoki rendszer két világbajnoka a sakktáblán és azon kívül is végig harcban állt egymással. A bolgár Veszelin Topalov, azaz a Nemzetközi Sakkszövetség világbajnokának kihagyásai miatt az orosz Klasszikus Sakkvilágbajnok, Vlagyimir Kramnyik két pont előnnyel indult. Amikor már 3:1-re vezetett, akkor bolgár ellenfele azzal vádolta, hogy a mellékhelyiségben valamilyen számítástechnikai eszközt vesz igénybe, tehát csal!

Mielőbbi visszavágót akar játszani a címegyesítő világbajnoki döntősorozatban pénteken vele szemben győztes Vlagyimir Kramnyikkal Veszelin Topalov. A revánsot illetően a bolgár fél másfél millió amerikai dolláros költséggel számol, helyszín- és időpontjavaslata pedig az, hogy Szófiában, a jövő év márciusában üljön asztalhoz a két nagymester.

Az orosz Vlagyimir Kramnyik nyerte a kalmükföldi Elisztában rendezett címegyesítő világbajnoki döntőt, miután - a tizenkét klasszikus játszma nyomán kialakult 6:6-os állást követően - a rapid partikban 2,5:1,5-re győzött a bolgár Veszelin Topalov ellen.

Az 1993-ban két ágra szakadt világbajnoki rendszer két címvédője jó három hétig küzdött egymással azért, hogy eldöntse, melyikük maradhat a fekete-fehér sport egyetlen királya. A kalmük fővárosban, Elisztában rendezett szuperrangadó nem nélkülözte a dramaturgiai elemeket. Az első két játszmában a Nemzetközi Sakk Szövetség világbajnoka, a bolgár Veszelin Topalov óriási energiákat mozgatott meg, de mindezt vesztére tette! Mindkét alkalommal kicsúszott kezéből az irányítás, s a klasszikus sakkozás hidegfejű világbajnoka, az orosz Vlagyimir Kramnyik kegyetlenül "besöpörte" a győzelmeket.

Az orosz Vlagyimir Kramnyik nyerte a dél-oroszországi Elisztában zajló, címegyesítő sakkvilágbajnoki döntőt, miután a rapidpartikban 2,5-1,5-re győzött a bolgár Veszelin Topalov ellen.

Topalov az egyesített sakkvilágbajnoki döntőben eredeti csellel gazdagította a nagymesterek repertoárját. A Királycsel vagy a Vezércsel mellett most a bolgár világbajnok jóvoltából megismerkedhettünk a „Klozetcsellel” is! Ezt a sakktáblán kívüli trükköt a negyedik parti után vetette be Topalov. Hivatalos óvást nyújtott be ellenfele, Kramnyik ellen. Kifogásolta, hogy az orosz túl sokszor megy ki vécére, és alighanem ott valamilyen tiltott segítséget vesz igénybe. Ez a támadás annyira kiborította Kramnyikot, hogy az ötödik játszmában nem ült asztalhoz, így játék nélkül vesztett.

Hihetetlen fejlemények és fordulatok jellemzik a kalmük fővárosban, Elisztában zajló címegyesítő világbajnoki döntőt. Mint emlékezetes, már az első két parti komoly izgalmakat hozott, mivel a "klasszikus" ciklus legjobbja, Vlagyimir Kramnyik végtelenül higgadtan, már-már egykedvűen szerzett 2:0-ás előnyt a nemzetközti szövetség, a FIDE trónjáról érkezett Veszelin Topalovval szemben. Úgy tetszett, a hihetetlen energiával győzelemre törő, ám a húrt rendre túlfeszítő bolgár játékos esélyei minimálisra csökkentek, kivált, mert a következő két parti döntetlennel zárult, az orosz rivális pedig rendíthetetlennek látszott.

Az Elisztában (Kalmük Köztársaság) megrendezett Kramnyik–Topalov címegyesítési világbajnoki döntõ meglepõen kezdõdött! A bolgár FIDE-világbajnok Topalovról az utóbbi években tudhattuk, nemcsak hogy nem fél a vereségtõl, hanem az utolsó csepp energiájáig gyõzelemre tör. Kramnyik viszont talán a világon a legmasszívabb harcos, egy igazi kõszikla.

Az 1972-es, Reykjavíkban rendezett Fischer-Szpasszkij vb-döntő volt az újkori profi sakkozás nyitánya. Az amerikai nagymester a hidegháború leghidegebb éveiben egyedül vettefel a harcot a Szovjetunió világbajnokával, annak szekundánsaival,jelképesen az egész országgal.

A komputerek világában a sakkjátszmák otthon kezdődnek. Amikor a játékosok megtudják aznapi ellenfelüket, akkor kinyitják a számítógépüket, és a hárommilliós játszmabázisukban megkeresik partnerük partijait. Vajon mit játszik? Hol vannak a gyengéi? Van-e olyan megnyitási változat, amiben esetleg nem ismer egy újítást, és rögtön kedvező helyzetből lehet majd a tábla melletti harcot kezdeni?

Ma megkezdődik az 1993 óta megosztott sportági krém végső újraegyesítését szolgáló mérkőzésfolyam: a kalmük fővárosban, Elisztában a bolgár Veszelin Topalov és az orosz Vlagyimir Kramnyik csap öszsze az összevont világbajnoki címért.

Minden idők legjelentősebb sakkrendezvényére 1945. szeptember 1-4. között került sor. Ekkor még négy hónap sem telt el azóta, hogy Keitel, a német hadsereg főparancsnoka május 8-án aláírta a feltétel nélküli kapitulációt. És még nem telt el egy hónap sem 1945. augusztus 6. óta, a hirosimai atombomba ledobása óta.

Mihail Botvinnik világbajnok a saját sakkiskolájában mestere volt több későbbi világbajnoknak. Egy 12 éves tanítványáról a következőket mondta: "A fiúnak fogalma sincs a sakkozásról, ebben a sportban nincs jövője." A srácot Anatolij Karpovnak hívták. Azóta 43 év telt el, Karpov pedig nemcsak világbajnok lett, hanem több mint 160 versenygyőzelmével utolérhetetlennek tűnő rekordot is magáénak tudhat.

Polgár Judit és a három híres „K”, azaz Garri Kaszparov, Anatolij Karpov és Viktor Korcsnoj a Credit Suisse Bank zürichi központjának különleges részében, a „Lichthófban”, azaz a Fényudvarban adott randevút egymásnak augusztus 22-én. A négy nagymester a svájci bank 150. születésnapját egy kétfordulós villámversennyel ünnepelte.

Ha létezik „örömzene”, akkor nyilvánvaló, hogy létezik „örömsakk” is! Erre bizonyíték a mainzi „Chess Classic” sakkfesztivál, ahol a több versenyből álló sorozaton mintegy ezer résztvevő csapott össze két különböző műfajban.

A dortmundi Sparkassen tornán idén nyolc résztvevő játszott hétfordulós körmérkőzéses versenyt (július 29.-augusztus 6). Lékó Péter a verseny hajrájáig szorgalmasan gyűjtögette a pontjait, úgy tűnt, hosszú idő után ismét győztese lehet egy "topversenynek". Vlagyimir Kramnyik viszont öt forduló után öt nem túl izgalmas döntetlennel reménytelenül a mezőny közepén tanyázott.

Az augusztusi paksi sakkfesztivál kapcsán immár negyedszer emlékeztünk Marx Györgyre (1927–2002). A kiváló fizikus, közéleti gondolkodó egyik legemlékezetesebb írásában, a „Gyorsuló idő” című esszéjében, talán elsőként mutatott rá arra, hogy a felgyorsult információáradatban a korábban elsődlegesnek tartott lexikális ismeretek megszerzése helyett a szemléletünk, a gondolataink megújítása a legfontosabb.

Nagy a baj Párizsban, sőt még Monacóban is! (Nekünk legyen mondva…) A legerősebb francia sakkcsapatok anyagi bázisa olyanynyira megrendült, hogy némelyikük már meg is szűnt. Korzikán viszont virágzik a sakkozás! A sziget sakktörténelmi előzményei garantáltak, hiszen Napóleon is imádott sakkozni!