Hogy ezt a nép akarta? Igen, kétharmadrészt. Hagyta magát becsapni? Ilyen butácska? Vagy éppen erre vágyott, ez az ízlése? Így élt az egész huszadik században? Horthy alatt is, Kádár alatt is? És én ezt az országot és ezt a világlátást szeretem? De tudom, hogy csúszkál a hangulata, most beemel a hatalomba, aztán váratlanul kiejt onnan. Egyik hangom azt mondja: gyerekes még, meg lehet etetni, nagy kortyokban nyeli a szervezett demagógiát. Tetszéssel fogadja a tömegmozgalmi radikalizmus nyelvezetét és hangulatát?

Közvetlenül megválasztása után több ügyben is válaszkényszerbe került az SZDSZ elnöke. Számot kell adnia a tömeges kilépésekről, s korábbi cégei által igénybe vett állami támogatások miatt.

Észlelhető, hogy az unokák felkeresik a nagyszülők színhelyeit. Miért? Hogy újraéljék azoknak a történetét. Ki tagadná, hogy benne munkálkodnak a felmenői? Tartozunk nekik zarándokutakkal. Aki nem emlékezik, az nincs. Az emlékektől lesz egy ember valóságos, tőlük lesz a múltnak teste. Az ember egyénileg is, csoportosan is tanuló lény, s ha van esze, nem ismétli meg a bajhozó hibáit. A személyiség: reflektált emlékezet.

Az író Konrád nem könnyen megragadható jelenség: álmodozó, éles szemű megfigyelő, teoretikus, filozófus, szociológus, rabbi, esszéista, regényíró, a nemzetközi PEN egykori elnöke, a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémia egykori elnöke, diplomata, független gondolkodó, ellenzéki, értelmiségi, gondoskodó családapa, férj és nem utolsósorban a közben kilencvennyolc éves korában elhunyt anyjáért meghatóan aggódó fiú.

Három évtizedes barátságunk ellenére a Mester - ez a kölcsönös megszólítás, nahát - azt mondta: csak azért ad nekem interjút, hátha a századikon nem lesz kedvünk ismételni.

Konrád György magyar írót tüntették ki vasárnap az 1945-ben elhunyt, világhírű osztrák drámaíróról, Franz Werfelről elnevezett emberi jogi díjjal.

1944 tavaszára a folyamat, amely a végső megoldáshoz, a holokauszthoz, Auschwitzhoz vezetett, mindennapossá vált, és szinte normális volt. Kisvárosunk, Berettyóújfalu környékén már sok helyen gettóba zárták, és túlzsúfolt marhavagonokban külföldre szállították a zsidókat. Ezt már tudtuk. Se apa, se anya, már csak mi, gyerekek, így is lehetett élni, de tanácsosnak látszott kisvárosunkból elmenni Budapestre.

Ha én mint osztrák bankár a Balkánon - és különösképpen a volt Jugoszlávia területén - gazdasági vállalkozásokban lennék érdekelt, a következő megfontolásokat venném figyelembe. Valószínű, hogy a szétválás-szétesés korszaka a végéhez közeledik és a történelmi ingamozgás az összekötés, a helyreállítás, a kapcsolatteremtés, a szerződéses megállapodás, a reintegráció felé mutat. Az Európai Unióba való majdani belépés küszöbén az együttműködés értékeit hozza viszsza a szél és a szellemi hullámmozgás; vállalkozásaimban magam is ezt várnám el sine qua non-ként üzletfeleimtől.