„Diplomáciai magyarjárás” helyszínének számított Bécs e hét elején: hétfőn Martonyi János külügyminiszter volt az osztrák nagyköveti konferencia vendége, kedden pedig Schmitt Pál köztársasági elnök első hivatalos külföldi látogatására érkezett az osztrák fővárosba. – Sógorok vagyunk a szó pozitív értelmében, Ausztria a legfontosabb és a legbiztosabb szomszédunk, amelyhez történelmi, gazdasági és kulturális szálak sokasága fűz – mondta Schmitt a Hofburgban, miután tárgyalt Heinz Fischer osztrák szövetségi elnökkel.

Januártól sok tekintetben új élet kezdődik Európában:működni kezd az új pénzügyi felügyeleti rendszer, az európai szemeszter keretében pedig megindul a gazdaságpolitikák összehangolásának folyamata.Aki nem fogad szót, megbüntetik.

A hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk a folyóhoz, szokta volt idézni Orbán Viktor a mondást. Akkor tehát most! – biztatnánk. A miniszterelnök a kormányzás eddigi száz napjáról ígért beszámolót a Professzorok Batthyány Körének meghívására, de az országos nyilvánosságnak. Három napja Kötcsén zárt – illetve az oda beengedett jobboldali sajtó jóvoltából résre nyitott – ajtók mögött jelentette be, hogy, mint lapunkban forrásaink alapján írtuk, ezermilliárdos tételben kell kivonni a pénzt a gazdaságból. Megszorításról, kedvezmények megvonásáról ugyanakkor nem szólt. Akkor pedig hogyan? Ez a kérdés a híd. A miniszterelnök azonban ennek tövében tegnap nem azt közölte, hogy miként is jutunk át, hanem örömmel jelentette, íme, átértünk.

A kormány száz napjának nyilvános értékelése valójában Orbán Viktor őszi politikai évadnyitó beszéde, amit – a februári évértékelő beszédekhez hasonlóan –nem a parlamentben, hanem a jobboldali értelmiség előtt tartott.

Hónapok óta mindenki a nagy erőpróba napját várta: vajon elég az országot megbénító sztrájk, a közvélemény széles támogatása, a másfél millió utcára vonuló demonstráló, hogy kikényszerítsen a kormányból egy igazságosabb nyugdíjreformot?

Háromnegyed órával a kedd esti Eb-selejtező előtt nagyjából ötven embernek szólt a hangszórókból Ray Charles 1961-es slágere, a a Hit The Road Jack, azaz olyan volt a Szusza Ferenc stadion, akár egy gyéren látogatott klubterem. Az ötven helyből tizenkettőt foglalt el a moldovai „tábor”, amely a Megyeri út felőli kapu mögött helyezkedett el kényelmesen, miközben ifjú kollégám maliciózusan említette a vizenyős, majd a készséges hoszteszek jóvoltából félszárazra törölt sajtópáholyban, hogy „valódi meccshangulat van, nem igaz?” A bemelegítés szintén bensőséges miliőben, családi körben zajlott; hiába, a világranglista hatvankettedik és nyolcvankilencedik helyezettjének „tétmérkőzése” sehol sem akkora szám, mint Ray Charles dala...

Emberemlékezet óta nem szerepelt annyira gyengén a magyar válogatott öttusa-világbajnokságon, mint a kedden Csengtuban befejeződöttön.