Norah Jones férfi megfelelője - aggatták Amos Lee-re azonnal a kritikusok, amikor öt évvel ezelőtt felbukkant a színen. Persze nem teljesen függetlenül attól, hogy az akkor huszonhat éves énekes-gitáros éppen a sztárstátuszba került Jones kurrens turnéján melegítette elő a közönséget. A fiatal amerikai művész azóta szerencsére kilépett felfedezője árnyékából, Last Days At The Lodge címmel tavaly ősszel már harmadik nagylemezét jelentette meg. S bár a kritika egy része ennek hallatán éppen azt kéri rajta számon, amit anno a fejére olvasott, ez a mindössze negyvenöt perces anyag azért eléggé meggyőző névjegy lett.

Mondhatnánk, mint a fehér holló, olyan ritka a női szaxofonos a nemzetközi zenei életben. A hazaiban meg pláne. Pozsár Eszter azonban nem csak ezért kuriózum. Miközben párhuzamosan több formációban játszik - közülük messze a legfontosabb a Trans-formation -, Pomázon tizenöt éve tanítja dzsesszre a fiatalokat, ráadásul az ország egyik keresett angol nyelvű idegenvezetője.

Sztárnak túl szolid, átlagos nőnek túl határozott. A fiúk inkább jó havernak tekintették, mint jó csajnak. A humora minden helyzetben kisegíti. Szépség dolgában a húga a példaképe, kitartásban a szülei. "Mindig olyan akartam lenni, mint Gesine: okos, mutatós, sudár. Nem lehettem valami vonzó a pattanásos arcommal, a lófogaimmal, szemüvegesen." Már gyerekfejjel nagyfokú bizonyítási vágy élt benne. A filmezést a valóság meghosszabbításának tekinti. Igazi szerelme mind a mai napig a tánc és az éneklés. Különösen a salsa, a flamenco és a tangó dobogtatja meg a szívét.

Ritkán történik, hogy egy kitűnő játékos és egy megnyitás tökéletesen összeillik, és még találkoznak is. Az ezredfordulón ez történt Lékó Péterrel és a szicíliai védelem Szvesnyikov-változatával, amikor a szegedi nagymester az említett megnyitásban számtalan új elképzelést vonultatott fel, így a világ legjobbjai ellen feketével is kitűnő eredményt tudott elérni.