Az önellentmondó orosz nyilatkozatok alapján talán mégsem zárják el a csapokat az orosz-ukrán határon. Ha mégis import nélkül maradunk, a háztartások számára csak akkor tartana ki a belföldön tárolt gáz a tél végéig, ha nem lesz túl hideg.

Ju­bi­lál az Anima Sound System – idén ti­zen­öt éve an­nak, hogy a Prieger-testvérek, Zsolt („elekt­ro­ni­kus hang­sze­rek”, effektek, hang­sze­re­lés, PR) és Sza­bolcs (multi­instrumentalista) meg­ala­pí­tot­ta a ha­zai elekt­ro­ni­kus szín­tér ta­lán leg­is­mer­tebb csa­pa­tát. Né­meth Ger­gely más­fél év­vel ké­sőb­bi csat­la­ko­zá­sá­val pe­dig lét­re­jött az a hár­mas, amely a to­váb­bi­ak­ban alap­ja­i­ban ha­tá­roz­ta meg a ze­ne­kar fej­lő­dé­si irá­nyát. S ha van va­la­mi fix eb­ben a más­fél év­ti­ze­des múlt­ra vis­­sza­te­kin­tő együt­tes­ben, az az ál­lan­dó vál­to­zás.

Szil­vesz­ter es­tén is ját­szik, még­hoz­zá két előadást Kulka Já­nos a Thália Szín­ház­ban. A Kos­suth-dí­jas szí­nészt so­kan lát­hat­ják a Hor­váth Ádám rendez­te Élet­ké­pek cí­mű tele­re­gény­ben az M1-en. A két­he­ten­te je­lent­ke­ző so­ro­zat las­san szá­za­dik epi­zód­já­hoz kö­ze­le­dik.

Két önál­ló popprodukció után ez­út­tal vér­be­li dzsessz­le­mez­zel je­lent­ke­zett Koz­ma Or­si. A nagy­kö­zön­ség ál­tal a Jazz+Az, il­let­ve a Cotton Club Singers tag­ja­ként meg­is­mert éne­kes­nő Hide And Seek (Bú­jócs­ka) cí­mű új al­bu­má­nak ge­rin­cét két mu­zsi­kus­tár­sa, Cseke Gá­bor és Hárs Vik­tor szer­ze­mé­nyei al­kot­ják, de két kü­lön­le­ges du­ett is hall­ha­tó raj­ta Szalóki Ági­val és Har­csa Ve­ro­ni­ká­val.

Fi­tos orr, ka­cér tin­csek­be fé­sült hir­te­len­szõ­ke haj­zu­ha­tag, szilikonmentesen is dús aj­kak és keb­lek, ér­zé­ki­en re­ked­tes mély hang. Kri­ti­kus le­gyen a tal­pán, aki ké­pes meg­fej­te­ni a mind­ös­­sze hu­szon­négy esz­ten­dõs Scarlett Johansson tit­kát.

Negy­ven éve dol­go­zik a Ma­gyar Te­le­ví­zi­ó­ban a Kos­suth-, il­let­ve Ba­lázs Bé­la-dí­jas ope­ra­tőr, ren­de­ző, szer­kesz­tő, mű­sor­ve­ze­tő és vá­ros­vé­dő Rá­day Mi­hály (66). Rá­day a mű­vész­tör­té­né­szi, ope­ra­tő­ri és film­ren­de­zői dip­lo­ma után 1968-ban ke­rült a Sza­bad­ság té­ri szék­ház­ba.

Az utol­só em­be­rig cí­mű so­ro­zat­ban a nyu­ga­ti világ ka­lan­do­rai pá­rat­lan vál­lal­ko­zás­ba fog­nak: össze­mé­rik ere­jü­ket a vi­lág leg­kü­lön­fé­lébb és leg­tá­vo­lab­bi tör­zse­i­nek tag­ja­i­val. Cél­juk az, hogy a sa­ját ver­se­nye­i­ken győz­zék le a he­lyi har­co­so­kat. Lesz bir­kó­zás, táv­fu­tás, íjá­szat és bi­valy­ver­seny, a vég­ső­kig pró­bá­ra té­ve a spor­to­lók ere­jét, ügyes­sé­gét és ál­ló­ké­pes­sé­gét. A spor­to­lók úgy vág­nak ne­ki az egyes erő­pró­bák­nak, hogy nem tud­ják, mi vár rá­juk – ezért nem is ké­szül­het­nek fel rá elő­re. Az egyes ver­se­nye­ken azon­ban nem­csak spor­to­lói ké­pes­sé­ge­i­ket te­szik pró­bá­ra, részt kell ven­niük az azok szer­ves ré­szét ké­pe­ző szer­tar­tá­so­kon is.

A sak­ko­zás vi­lá­gá­ban egé­szen kü­lö­nös tör­té­net­tel zárult a no­vem­be­ri, Drez­dá­ban meg­ren­de­zett sakk­olim­pia. Az utol­só for­du­ló­ban az el­ső he­lyért küz­dő uk­rán fér­fi­ak meg­le­pe­tés­re 0,5:3,5 ará­nyú meg­sem­mi­sí­tő ve­re­sé­get szen­ved­tek el az USA csa­pa­tá­tól, ami mi­att még a do­bo­gó­ról is le­csúsz­tak.