A képviselő szerint egy 65, az infrastruktúrával együtt 165 milliárdos beruházásról szóló javaslathoz illett volna mellékelni egy összehasonlító elemzést a különféle megoldási lehetőségekről, illetve azok pénzügyi hatásairól. Hanzély éppen ezért módosító indítványban kérte ezeknek a számításoknak a pótlását és az előkészítő dokumentumok nyilvánosságra hozatalát.
Miért éppen 48 nappal a választások előtt kell dönteni a 3-as metróvonal felújításáról, sok milliárdos hitelfelvételről? S egyáltalán, miért kell ilyen óriási hitel felvennie erre a fővárosnak? – vetette fel hozzászólásában Horváth Csaba, az MSZP frakcióvezetője, aki szerint a budapestiek jogosan tartanak igényt arra, hogy néhány napi adóbevételüket 10-20 évente visszaosszák egy ilyen – Budapest érdekeit – jócskán meghaladó beruházásra. A fővárosiak napi 18 milliárdot fizetnek be a költségvetésbe – mutatott rá a szocialista politikus –, amiből semmit se kapnak vissza.
Horváth szerint a városvezetésnek sokkal erősebben kellett volna lobbiznia a kormánytámogatásért és nem kellett volna beérnie egy engedéllyel a hitelfelvételre. Úgy vélte ez az előterjesztés koherens záróeleme az elmúlt négy év kormánypártot kiszolgáló városvezetési gyakorlatának.
A főváros nem hitelképes, még akkor sem, ha a kormány nagy kegyesen állami garanciát ad hozzá. A fővárosi önkormányzat szabad bevételeiből még a kamatfizetésre se futja majd – hívta fel a figyelmet Tüttő Kata szocialista képviselő, aki szerint teljesen érthetetlen, hogyha a hitelt így is, úgy is a kormánynak kell majd visszafizetnie, akkor miért nem az állam veszi fel, elvégre sokkal kedvezőbb feltételekkel juthatna hozzá? Vélhetőleg ez is inkább a párt, mintsem Budapest érdekében történik.
A BKV-t és a 3-as metróvonal rekonstrukcióját ki kellene végre emelni a politikai örvényből és szakmai kérdésként kellene kezelni – javasolta Szabó György (Jobbik), aki úgy vélte, hogy a kormánynak a fővárosiak által befizetett személyi jövedelemadó 40 százalékának visszafizetésével kellene forrást teremteni a metrófelújításhoz, elvégre a város vérkeringésének fenntartása nem csupán budapesti érdek.
A vita ezt követően politikai fordulatot vett. A kormánypárti képviselők gyakorlatilag egyetlen felvetésre sem válaszoltak, helyette "négyéveztek" egy kicsit.. Wintermantel Zsolt közlekedési tanácsnok például az újpesti szülő-, illetve idősotthonok felújításáról beszélt Hanzély Ákosnak címezve
A vitát Tarlós István azzal zárta le, hogy nincs mit tenni, a felújítás, illetve új beszerzés kérdésében a kormány döntött. Az előbbi volt az olcsóbb, ráadásul új szerelvényeket csak uniós támogatással vehetett volna a város, de ehhez nem járult hozzá a kabinet. Budapest tehát nem vehet új kocsikat a napont a félmillió embert szállító 3-as vonalra, hanem felújíttatja a 20-30 éves régieket. Ezzel a fővárost hosszú távra eladósító döntéssel zárta a ciklust a főváros. Tarlós ugyanis bejelentette: a választások előtt már nem hívja össze a közgyűlést.
A határozatot végül az Együtt-PM független képviselői kivételével minden városatya elfogadta. Így felhatalmazták a főpolgármestert a hitelfelvételhez szükséges minden előkészítés és tárgyalás lefolytatására, továbbá arra, hogy a 3-as metró járműparkjának felújítását szolgáló finanszírozási konstrukciót és a szükséges garanciális feltételrendszert a nemzeti fejlesztési miniszterrel egyeztesse és a szükséges döntési javaslatok terjessze a testület elé. A testület deklarálta a beruházás "végrehajtásának prioritását", valamint döntöttek arról is, hogy a kormány határozatával összhangban felkérik a BKV Zrt.-t a 3-as metróvonal járműparkjának felújítására vonatkozó tender kiírására.
