A kivégzés

Egy kéthetes riportút utolsó napján kapta el a helyi hadúr, aki később csatlakozott az Iszlám Állam fegyvereseihez. Szívesen bevették, mert volt egy értékes túsza: Foley, az amerikai újságíró. A lapok, amelyeket tudósított, nem tudtak (talán nem is akartak) tenni az érdekében, elvégre nem volt fix állása, nem volt különleges biztosítása sem. A sztorik, a fotók viszont jól jöttek, hiszen mégiscsak a világ legdrámaibb konfliktusairól tudósítottak, anélkül, hogy a lapok bármit is kockáztattak volna.

Paradoxon, de közben minden magára valamit is adó, komoly lap fontosnak tartotta, hogy napirenden tartsa a témát, felismerve, hogy a Líbiától Irakig húzódó térségben a Közel-Kelet óriási átrendeződése zajlik, amit sokan a hidegháború óta lezajló legfontosabb geopolitikai változásként emlegetnek.

Lehet persze íróasztalok mögül is elemezni a helyzetet, csak akkor épp az emberi dimenzió hiányzik, a válaszok azokra a kérdésekre, hogy mi hajtja az IS embereit, kik támogatják őket, honnan kapják a fegyvereiket, vagy milyen körülmények között tengődnek a földönfutóvá lett jezidák, akiknek a megmentéséért – részben a helyszínen dolgozó újságírók munkájának következtében – megmozdult a fél világ.

Az sem egy utolsó szempont, hogy hány évtizedre való sérelem halmozódik fel most a különböző népekben, amelyekért majd néhány év múltán vesznek revánsot. A legnagyobb világlapok és néhány hírügynökség mindig talál embert, hogy olvasói első kézből értesüljenek a világ változásairól. Nem mindegy persze, hogy kit. A helyszíni (háborús) tudósítás bonyolult, mert az ember nem mindig azt találja, amire számít.

A világ ilyenkor soha nem annyira fekete-fehér, nem mindig tudni, hogy kik is a „jók” és a „rosszak”. Akik korábban szövetségesnek tűnnek, pillanatok alatt állnak át a másik oldalra, ahol az ember korábban biztonságban érezhette magát, onnan menekülni kell.

Senkit sem érdekel már, hogy az újságíró azért van ott, hogy végezze a munkáját: elvigye, szétkürtölje az események hírét a világba. A háborús felek legtöbbje éppen ebben nem érdekelt. A legjobb, ha nincs tanú, ha nincs tudósítás. Az agymosás, a propaganda annál jobban működik.