galéria megtekintése

Orbán: Alkotói bravúr a német megszállás emlékműve

Hírösszefoglalónk

Miközben a Szabadság térről rendőrök viszik el a tüntetőket, Orbán levélben magyarázza, miért 'makulátlan' a kompozíció. A szobor-vita a miniszterelnök szerint nem haladja meg az 'olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját'.

„Bonyolult történeti, erkölcsi, politikai szövevénynek" tartja a Szabadság téri emlékmű ügyét Orbán Viktor egy, az Origo birtokába került levél szerint, a német megszállásnak emléket állító szoborról szóló vita ugyanakkor a miniszterelnök értékelése szerint nem haladja meg az olcsó politikai lökdösődés kocsmapultját. A levél címzettje Dávid Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész, a kormány által támogatott Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Orbán kifejti, hogy miért szerepel az emlékművön a német birodalmi sas és a Magyarországot szimbolizáló angyal. Utóbbiról azt írja: az ezzel kapcsolatos kritikákat egy olyan kor tünetének tartja, „amelyben a politikai, harci értelmezések vonzóbbak, mint szellemi-lelki természetűek".

„Ez a műalkotás erkölcsi szempontból, gesztusrendszerének történelmi tartalmát tekintve pontos és makulátlan" – írja Orbán. A miniszterelnök azt írja, hogy ugyan a szobor nem olyan didaktikus, mint ahogy azt kritikusai elvárnák, de "a didaktikus történelmi alkotások, melyek általánosak voltak fiatalkoromban, rám inkább lehangoló benyomást tettek".

 

A szoborkompozícióban megjelenített angyalban Orbán az ártatlan áldozatokat látja, s nem valamiféle ártatlan államot, majd azzal folytatja, hogy "ártatlan áldozatok százezreinek emléket állítani nemcsak helyes dolog, de erkölcsi természerű kötelesség is".

Orbán Viktor művészeti kérdésekben is állást foglal, "a művész angyal melletti döntését értékesnek tartom, mert megadja a pusztító gonosz ábrázolásának azt a többletét, amelyet más megoldások nem tudnak nyújtani. A keresztényellenességre gondolok."

Orbán egyébként a levélben – noha az áldozatokról értekezik – egy szóval sem tesz említést a zsidóságról (ahogy a magyarországi zsidótörvényekről sem), hacsak nem tekinti "hitetleneknek" a zsidókat. Amikor ugyanis az áldozatokról ír, a következő megfogalmazással él: "a korabeli megszálló német birodalom félresöpörte a kétezer éves európai keresztény erényeket, politikával és hatalommal szembeni keresztény elvárásokat, s ezért az áldozatok – legyenek óhitűek, keresztények vagy hitetlenek – egy keresztényellenes szellemi irányzatot megtestesítő diktatúra áldozatai lettek". Orbán ellenben "igazi alkotói bravúrnak" tartja a nácik keresztényellenességének bonyolult történeti, szellemi struktúrájának megragadását.

Magyarorszán megszállásáért Orbán szerint Németországot terheli a felelősség, ahogy azért is, ami 1944. március 19-e után történt, de felvethető Magyarország felelőssége is. Orbán szerint annyiban, hogy nem kezdeményeztek ellenállást, nem szegültek szembe a megszállóknak, bár Orbán megjegyzi azt is, hogy fájdalmasan széles volt ekkor a kollaboránsok köre.

"Bocsánatot kértünk, habár tudjuk, hogy a népirtókkal való kollaborálás bűne megbocsáthatatlan" – írja Orbán –, "jóvátételt adtunk, holott tudjuk, ami történt jóvátehetetlen. Ugyanakkor olyan felelősséget nem vállalhatunk, amely nem illet bennünket [...] német megszállás nélkül nincs deportálás, nincsenek vagonok, és nincsenek százezerszám elveszett életek sem". A magyar politikai vezetők az ország megszállóival szemben nem kezdeményeztek ellenállást, nem indítottak honvédő és honmentő akciókat, de még egy emigráns kormány felállítására sem futotta erejükből.

Utóiratában Orbán Viktor megjegyzi, hogy a levelet – melyet elküldött Hegedűs Zsuzsának, Keserű Katalinnal és Erdélyi Zsuzsannának is – "belátása szerint mások tudomására is hozhatja".

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.