Méretes pofonokba szaladnak bele Orbánék

Valójában azonban szó sem volt notifikációról: a kormány az Euratom szerződés 103. cikke alapján előzetesen tájékoztatta a Bizottságot az orosz-magyar nukleáris együttműködési megállapodásról (amelyben egyetlen sor sincs a paksi bővítési beruházás technikai részleteiről), és ez ellen az uniós testület ténylegesen nem emelt kifogást. A magyar kormánynak azonban van egy másik, a szerződés 41. cikke szerinti tájékoztatási kötelezettsége is, amely a nukleáris projektek megvalósításával kapcsolatos, ennek pedig az Orbán-kabinet máig nem tett eleget, ezért hozzájárulást sem kaphatott.

Mint ahogyan azt Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért képviselője kérdésünkre kifejtette, az elmúlt hónapokban írásbeli kérdések sorát küldte a 41. cikkben szereplő eljárással kapcsolatban a Bizottság energiaügyekkel foglalkozó főigazgatóságához, és rendre azt a választ kapta (írásban), hogy a tájékoztatás a kormány részéről még nem történt meg, a Bizottság nincs a vonatkozó adatok és szerződések birtokában, így állást sem tud foglalni a beruházásról (amellyel kapcsolatban a tender elhagyása, illetve a tiltott állami támogatás gyanúja miatt is eljárást indított).

Jávor szerint az adatok titkosítása borítékolhatóan bele fog ütközni a környezeti információk nyilvánosságáról szóló, az európai (és a magyar) jog részét képező Aarhusi Egyezménybe, a közbeszerzés elhagyása pedig az uniós versenyjogi szabályokba. Az utóbbi előírások nemzetközi szerződéseket végrehajtó beruházások esetén lehetővé teszik ugyan a nemzeti közbeszerzési előírások mellőzését, de ilyen esetekben gondoskodni kell egy olyan alternatív eljárásrendről, amely az ajánlatok összehasonlíthatóságát és az átlátható, objektív döntéshozatalt legalább ugyanolyan hatékonyan garantálja, mint a közbeszerzés – erre azonban a magyar kormány kísérletet sem tett.

Illegális volt a Putyin-randevú

Egy másik uniós pofonba is beleszaladhat a kormány, mégpedig azért, mert Orbán Viktor kétoldalú energetikai tárgyalásokat folytatott Vlagyimir Putyinnal. Az orosz elnök látogatása és az Európai Bizottságnak a vizitet elítélő közleménye után vita indult idehaza arról, hogy uniós szemszögből mennyire volt támadható a budapesti különalku. A dilemma feloldását segítheti az Európai Tanács tavaly március 21-i brüsszeli ülésén elfogadott döntések fölidézése.

A csúcson – Orbán részvételével – határoztak az európai energiaunió megvalósításáról, valamint az Ukrajna területi épségét és szuverenitását megsértő Oroszország elleni szankciókról. A közös döntéseket tartalmazó dokumentum 30. pontjában szó szerint ez áll: „az Európai Tanács úgy határozott, hogy törli a következő EU-Oroszország csúcstalálkozót, és rögzíti, hogy a tagállamok egyelőre kétoldalú találkozókat sem szerveznek Oroszországgal”.

A magyar kormányfő tehát egy olyan egyezséget szegett meg, amelyet szűk egy éve az ő közreműködésével fogadtak el.