Méretes baromsággal vágott vissza Clintonnak Balog Zoltán

2016-06-15 19:45:00

NOL

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, mekkora öngólt lőtt Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, amikor egy interjúban próbált visszavágni a magyar kormányt ekéző Bill Clintonnak.

„Lengyelország és Magyarország – két ország, amely nem lenne szabad az Egyesült Államok és a hosszú hidegháború nélkül – most úgy döntött, hogy a demokráciával túl sok a baj, ezért most egy Putyin-féle vezetést akarnak. Jöjjön csak egy tekintélyelvű diktatúra, és ne engedjék be a külföldieket!” – ezt még május elején mondta egy kampányrendezvényen Bill Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke.

Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter úgy felszívta magát ezen a nyilatkozaton, hogy egy hónap elteltével, a 888.hu nevű kormánybarát „hírportálnak” adott interjújában is felemlegette. Nem is akárhogyan.

„...Ostobaság, amit nemrég Clinton mondott, hogy Amerika adta ajándékba a demokráciát Lengyelországnak és Magyarországnak. Miközben Amerikában még javában feketéket ostoroztak és rabszolgákat tartottak, Lengyelországban már-már olyan demokrácia volt, hogy csak na, nem beszélve a magyarokról. Mit gondolnak rólunk, hogy ők harcolták ki nekünk a szabadságot...?!” – fakadt ki Balog.

OLVASÓLISTA

Sport

Mámor Bordeaux-ban, legyőztük az osztrákokat

Belföld

Előválasztással ráznák föl a baloldalt

Belföld

A fák negyede megmenekülhet az Orczy-parkban

Vélemény

Most

Sport

Magyarország–Ausztria: 2-0

További cikkek

Az interjút lapunk is szemlézte, ami viszont egy olvasónkat háborította fel, mégpedig Balog méretes öngólja miatt. Olvasónk a következőket írta:

„A történelemtanárok nagyfőnöke elfeledkezik arról, hogy az amerikai polgárháború előtti években Magyarország a Habsburg birodalom egyik tartománya, és 1848-ig feudális, rendi társadalom volt, Lengyelország pedig egy időszakban nem is létezett (1793–1918 között).”

Balog Zoltán ugyan nem konkretizálta, melyik korszakra gondol, de a szavaiból (miszerint az USA-ban „még javában” rabszolgatartás volt), kikövetkeztethető, hogy a 19. századra utalt (már csak azért is, mert előtte aztán végképp nem volt nálunk demokrácia, utána – a 20. században – pedig már nem volt rabszolgatartás az USA-ban).

Ha eltekintünk attól az apró momentumtól, hogy Clinton viszont egyértelműen a 20. századra utalt, ráadásul nem mondta, hogy ajándékba kaptuk volna a szabadságot (ergo Balog válasza nem érv), és csak a történelemkönyvekre hagyatkozunk (persze nem a Balog vezette Emmi által ajánlott tankönyvekre), akkor láthatjuk, olvasónknak mennyire igaza van:

Ferenc „demokrata” József a Szent Koronával

Ami Magyarországot illeti, a 19. században az államformánk királyság volt, s az 1867-es kiegyezésig az Osztrák–Magyar Monarchia része voltunk. Ami nehezen értelmezhető demokratikus berendezkedésnek, legalábbis azon „ortodox” felfogás szerint, amely demokrácia alatt egyebek mellett a hatalommegosztás és a népszuverenitás elvének érvényesülését, a törvények uralmát, a törvény előtti egyenlőséget és az emberi jogok elismerését érti.

A kiegyezést követő „boldog békeidőket” (az első világháború kirobbanásáig) valóban viszonylagos belpolitikai függetlenségben tölthettük, de maradjunk annyiban, hogy a perszonálunió – ahol a császár nevezi ki a miniszterelnököt – nem volt a demokrácia iskolapéldája. Az első (Tanács)köztársaságot is csak 1918-ban, az őszirózsás forradalom után kiáltották ki, de egyrészt az sem tartott sokáig, másrészt Balog aligha gondolhatott erre a korszakra, hiszen ekkor már rég nem volt rabszolgatartás az USA-ban (a rabszolgaságot a magyarországi kiegyezés előtt két évvel, 1865-ben törölték el az alkotmány 13. kiegészítésével).

I. Sándor orosz cár, Lengyelország királya - a másik nagy 'demokrata'

Lengyelország sem volt különösebben demokratikus ebben az időszakban, közelebb áll az igazsághoz, hogy akkora megszállás alatt állt az ország az egész 19. században, hogy csak na (Napóleon Franciaországa, a cári Oroszország, majd a Habsburg Birodalom tartománya volt). Lengyelországot ez idő alatt – pontosabban a 18. század végétől – összesen háromszor osztották fel a nagyhatalmak. Végül 1918 novemberében sikerült visszanyerniük függetlenségüket, de csak egy rövid időre, utána viszont katonai diktatúrák követték egymást a második világháborúig.

Kontextus

Balog Zoltán a következő összefüggésben oktatta ki Clinton demokráciából (részelt a 888.hu-nak adott interjúból)

GFG: Nem lehet, hogy az a kulcs, hogy a 20. századot kellene magunk mögött hagyni? Erről beszéltünk Lánczi Andrással is: a 20. század fogalmi sémái fogságban tartanak minket, valahogy a 21. századi válaszokat kellene megszülni.

Fűrész: Lánczi még azt is mondta, hogy a második világháború történelmi tapasztalata elkezdett halványodni. Amit említett a németekkel kapcsolatban, nyilván részben abból érhető meg, hogy ők még mindig a második világháború következményeit élik vagy legalábbis annak a logikájában gondolkodnak.

Balog: Ez nem csak német kérdés, mert benne van rejtve a gyarmatosítás miatti vezeklés is. És van a kérdésnek egy globális dimenziója is. A világhatalmi mezőben Európa nem tud önálló aktorként föllépni. Mások által okozott problémákat veszünk magunkra. Gondoljunk bele, hogy a migránsválságban hol van az Egyesült Államok? Hol van Szaúd-Arábia? Hol vannak azok, akiknek közvetlen felelősségük lehet ebben az egész történetben?

Fűrész: Bizonyos értelemben a Fidesz európai szinten ugyanazt mondja ki, mint amit Magyarországon is kimondott, hogy Európának a saját kezébe kellene vennie a sorsát. Mert miért is legyünk mi a németek bűntudatának a foglyai?

Balog: Valamint az amerikai gazdasági érdekeké.

Fűrész: Igen. Mert oda jutunk el, hogy végül is Európának is arra lenne szüksége, amit a Fidesz képvisel: eszközöket találni arra, hogy hogyan is lehet növelni a mozgásterünket és kiteljesíteni a szabadságunkat.

Balog: Igen, ez a Kelet-Nyugat történet. Valóban ez egy mély – az Elbától keletre, azt hiszem Marx elvtárs ezt így fogalmazta meg –, nagyon fontos felismerése az európai történelemnek. Nem véletlenül ad a nyugati elit más választ, mint a közép-európai. Németországban még mindig előszeretettel beszélnek „egykori keletről”, én meg erre azt mondom, hogy addig nem lesz közös Európa, amíg nem tesszük mellé, hogy és az „egykori nyugati blokk”. (nevetés). Nyugaton ugyanis hajlamosak úgy tekinteni az elmúlt 70 év történetére, hogy „volt egy ilyen kis epizód Kelet-Európában az Elbától keletre”, és csak vissza kell térni a napirendhez. Csakhogy a napirendhez nem lehet csak úgy visszatérni, mert a diktatúra tapasztalata közös. A kommunizmus szelleme nyugaton is mérgezett. Ezért is ostobaság, amit nemrég Clinton mondott, hogy Amerika adta ajándékba a demokráciát Lengyelországnak és Magyarországnak. Miközben Amerikában még javában feketéket ostoroztak és rabszolgákat tartottak, Lengyelországban már-már olyan demokrácia volt, hogy csak na, nem beszélve a magyarokról. Mit gondolnak rólunk, hogy ők harcolták ki nekünk a szabadságot...?!