A 2013. március 12-én történt lúgos támadás ügyében tartott szerdai tárgyaláson drámai fordulatok sorjáztak a Fővárosi Törvényszéken. Reggel még tanúkat hallgatott ki a bíróság, utána az ügyész és a sértett, Renner Erika jogi képviselője mondta el a vádbeszédet, majd Bánáti János következett, aki B. Krisztiánt védte.
Amikor a vádlott odafordult egykori szeretőjéhez, akin a bírósági ítélet szerint bosszút állt a szakításért, és azt mondta, „nagyon együttérzek Erikával”, a hallgatóság felszisszent. B. kijelentette, nem ő követte el a bűncselekményt, életében már nagyon sok injekciót beadott a betegeinek, ezt soha nem ártó szándékkal tette. – Nem volt olyan tanú, aki azt vallotta volna – jegyezte meg –, hogy valakit bántalmaztam volna.
Az injekciós tű nem véletlenül került szóba. A vád szerint, amit a bíróság elfogadott, a kórházigazgató kábító tartalmú injekcióval tette mozgásképtelenné a nőt, miután leteperte és megkötözte. Ezután lúggal öntötte le a nemi szervét, amivel a célja az volt, hogy lehetetlenné tegye egykori barátnőjét a szexualitásra. Még azzal is törődött, hogy ne haljon meg, az alélt és lemeztelenített nőt a fürdőszobában kamillás teával mosta le, majd egy pokrócba csavarva sorsára hagyta.
|
Renner Erika nem elégedett az ítélettel
Teknős Miklós / Népszabadság |
A bíróság végül az életveszélyes testi sértést aljas indokból súlyos fogyatékosságot okozó tettre és kifosztásra változtatta, a büntetés során a speciális elkövetési módot súlyosbító körülményként vették figyelembe. A bűncselekmény elkövetésekor 43 éves orvos – aki eddig mindössze négy hónapot volt előzetes letartóztatásban – végül többek között a kocsijában megtalált injekciós tű miatt bukott meg, a bíróság életszerűtlennek tartotta, hogy a Bethesda Kórházban – ahol az égési sérülések specialistájaként is rendelt – csak úgy fel lehet kapni a használaton kívüli fecskendőt, és azt zsebre vágni.
Elfogadta a bíróság annak a tanúnak a vallomását is, aki látta a tettest lefelé futni a lépcsőn, a rendőrség pedig kinyomozta azt is, hogy a hátizsákot, amit láttak rajta, évekkel előtte hol vásárolta. Az is sokat számított, bár erre a védelem és a vád is igen sokat hivatkozott, hogy a kórházi tanúk mikor látták az orvost megérkezni a munkahelyére. B. Krisztián azt vallotta, a reggeli órákban gazdasági bejáráson volt a kórházban. Az alibi végül nem jött össze.
Bánáti János szerint már a tárgyalás előtt megszületett a sajtó jóvoltából a „népítélet”, a védő nehezményezte a „pszichopata orvosokra” vonatkozó bírósági megjegyzéseket, Bánáti szerint a kétségek olyan számosak, hogy nem lehet megállapítani, Dr. B. követte-e el a súlyos bűncselekményt.
Kenyeres Attila ügyész viszont úgy fogalmazott, B. Krisztián helyismerettel rendelkezett, és alapos előkészítő munka után követte el alaposan végiggondolt tettét. Melynek végső célja akár az is lehetett, hogy Renner Erika végül hozzá menjen az égési sérülést kezeltetni. – Nyereségvágy nem vezette – mondta az ügyész –, a rablással, illetve azzal, hogy mindössze egy mobilt és egy laptopot vitt el, a szexuális motivációt igyekezett álcázni. Gördülékenyen cselekedett, és még azt is tudta, hogy a kábító hatású ketamint hogyan kell a mellékhatások miatt midazolámmal oldani. Ezt egy sima rablóról nem lehet feltételezni. Az ügyész és a sértett képviselője arról is említést tett, hogy az ötgyermekes családapa a házasságon kívül egy másik – Renner Erikára kísértetiesen hasonlító – hölggyel ugyanazt az életmódot folytatja, védekezése pedig arra összpontosult, hogy az alibijét megtámassza. De az elkövetés időpontjára mégsem tudott perdöntő tanúkat mozgósítani.
Bánáti azt vetette fel, hogyan lehet az, hogy hatévnyi intim kapcsolat után a megtámadott nő nem ismerte fel B. hangját, mozgását, illatát. És miért értékeli a vádhatóság a zaklató üzenetek elmúlását úgy, hogy az a támadás előkészületére utal. Az ügyvéd a rendőrségi felismertetésről is rossz véleménnyel volt. Mint mondta, megrendezték, hogy „véletlenül” találkozzon a lépcsőházi szemtanú B. doktorral a kapitányság aulájában. Erre Mikó Gergely bíró azt felelte, B. Krisztiánnak olyan jellegzetes, zafírkék szeme van, hogy arra joggal emlékezhetett a tanú. Pláne hogy az orvos reggel nyolc körül jó estéttel köszönt neki vissza, amikor a lépcsőn rohant lefelé. A védő szerint csak minden kétséget kizáróan lehet valakiről megállapítani a bűnösséget, a bíróság erre azzal válaszolt, hogy a bizonyítékok zárt láncolatát semmi nem zavarta meg: B. Krisztián követte el a brutális támadást.
Az ügyről szóló további írásainkat itt olvashatják:
Az orvos és védője fellebbezést jelentett be, Bánáti védence felmentését kérte. Az ügyész és a Zacher Gábor szakértő által a per során „rongybabává varázsolt nőnek” nevezett asszony képviselője elfogadta a verdiktet. Renner Erika elmondta lapunknak, nagyon fáradt, és pihenni szeretne. – Az ítélet miatt nem vagyok túlságosan elégedett – mondta –, egy nemzetközi savtúlélőkkel foglalkozó szervezet arról tájékoztatott, hogy más országokban életfogytiglannal büntetik az efféle bűncselekménytípust. Egyelőre örülök annak, hogy idáig eljutottam. Ott rontottam el, hogy nem fordultam rögtön a hatóságokhoz. Ha nálunk valaki áldozattá válik, nehezen kap támogatást, de ezt mindenkinek végig kell csinálni, akit bántanak.
