Az életveszélyes égési sérülésekkel járó bűncselekmény elkövetésével B. Krisztiánt, egy nagy budai kórház akkori főigazgatóját, Renner Erika hajdani általános iskolai évfolyamtársát gyanúsították meg. A férfinak és a nőnek a támadást megelőzően szerelmi kapcsolata volt. Amikor a nő szakított, a férfi sokáig zaklatta.
B. Krisztiánt – akinek nagybátyja ismert politikus, az első Orbán-kormányban vállalt szerepet – előzetes letartóztatásba helyezték, de 2013 nyarán védője, Bánáti János már arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy szabadlábon van.
Egy év elteltével, 2014 júniusában az ügyészség a nyomozás megszüntetéséről és a bizonyítékok kiadásáról, illetve megsemmisítéséről hozott határozatot. Ezzel szemben a sértett panasszal élt, és a Legfőbb Ügyészséghez fordult. B. Krisztián az eset után egy fizetős szolgáltatásokat nyújtó egészségközpont orvos-alkalmazottjaként dolgozott tovább.
Renner Erika és B. Krisztián, ahogy már említettük, egyazon évfolyamba járt az általános iskolában. A doktor bejelölte a nőt az azóta megszűnt iwiw közösségi oldalon. A férfi – aki ekkor már ötgyermekes családapa volt – és a nő húsz év után találkozott újra 2012-ben. B. azt mondta, válni készül, mire a találkozók megszaporodtak. De pár hónap múlva már arról beszélt, hogy szentségi házasságban él, nem tud válni. A viszony másfél évig tartott. Renner Erika a 17 és 15 éves gyermekét egyedül nevelte.
– Pluszmunkákat vállaltam, hogy elláthassam őket – mondta az asszony –, éjszakákon át gépeltem. Kaptam tőle gépelési munkát. De rájöttem, hogy nem számíthatok rá, mert nem mond igazat. Amikor ezt szóvá tettem, hárított. Egy időben a munkahelyén, a kórházban találkozgattunk, volt egy irodája, ahol aludni is lehetett. Amikor közöltem vele, hogy ez nekem nem felel meg, a lakásomhoz közeli utcában kivett egy albérletet. De alig járt oda. A karácsonyt egyedül töltöttem a gyerekeimmel. Hazavitt a találkák után, kitett, a hétvégéket a családjával töltötte. A kutyát jól ismerte.
|
| Fotó: Grnák László / Blikk |
A szakítás sokáig tartott. B. azzal terhelte az asszonyt, hogy a kapcsolatuk jó, csak javítani kell rajta. Renner Erika úgy érezte, a férfi nem vette komolyan a szakítási szándékot. Egyszer aztán elszakadt nála a cérna, és közölte, a kapcsolatnak vége. B. ordított a telefonban, az orvos minden áldott nap kereste. Elektronikus levelekkel is bombázta, a nőt vádolta a kapcsolat megromlásáért.
– Nyomasztott – mondta Renner Erika –, mert láttam a villamosmegállóban, és gyakran szembejött velem, amikor a kutyát sétáltattam. A legutolsó e-mailben közöltem vele, hogy zaklatásért fel fogom jelenteni, hagyjon békén.
A szakítás és a támadás között négy hónap telt el. B. sokszor hívta a nőt, de ekkor már nem találkoztak. Látta a férfit, amint szilveszterkor járó motorral megállt a ház előtt, SMS-eket kapott tőle. Egy ízben azt kérdezte, beteg-e a kutya; a nő épp akkor ment be a kutyapatikába. – Éreztem, hogy folyton figyel – idézte fel a támadás előtti időszakot Renner Erika, aki beszélt problémájáról a barátnőinek.
Egyikük a bíróságon megerősítette, hogy a férfi zaklatóan lépett fel.
2013. március 12-én, kedden a támadót nem zavarta, hogy kutya van a lakásban. Egy kislány, aki fél nyolckor indult el otthonról, látta a lépcsőházi kanyarban, amint valaki a falhoz lapult. A biciklis az arcát fekete maszkkal takarta el.
– A fiam hazaszólt, mert valamit otthon felejtett, kérte, tegyem a villanyóraszekrénybe – mondta Renner Erika. – Gondoltam, a kutyát gyorsan leviszem, aztán én is megyek dolgozni. Felcsatoltam a pórázt és a hámot. A kutya szaglászott és csóválta a farkát. Ahogy kinyitottam az ajtót, ott állt előttem a maszkos férfi. Befogta a számat, betuszkolt az előszobába. Azt mondta, ha kiabálok, megöl.
Ragok nélkül beszélt: „Kiabál, elvágom torok.”
Hasra fordított, és többször ismételte: „Nem nézi arcom.” A kutya nem ugatott. A fürdőszoba előtt húzta rá a fejemre a kabátot. Klausztrofóbiás vagyok, kértem, ezt ne tegye. Teljesítette a kérést. A zsebében lévő gyorskötözővel összekötözte a kezemet, majd bement a konyhába, tett-vett. Közben az életemért könyörögtem, hivatkoztam a két gyerekre. Kipakolt a hátizsákjából. Nejlonszatyrokat vett elő, és egy vastag szigetelőszalaggal összekötözte a lábam. Majd újra kiment, és amikor visszajött, leragasztotta a számat.
Eszébe sem jutott, hogy ellenálljon. Támadóját betörőnek vélte, aki tudta, hol a fürdőszoba és a konyha, azon kívül amikor a földön fekvő nőtől azt kérdezte, melyik a bejárati ajtó kulcsa, rögtön a megfelelő zárba talált. Pedig három zár is volt az ajtón.
Az asszony azt is különösnek találta, hogy a kutya kiment a betörővel a konyhába, ahol az edényébe tápot kapott.
A támadó többször átlépett áldozata fölött. Öt-hat perc is eltelhetett így. A férfi végül egy fecskendővel hajolt fölé, és azt mondta: – Adok injekció, nem fáj. És aztán a ruhán keresztül be is adta az injekciót a combjába.
– Meztelenül ébredtem – folytatta megaláztatása történetét az asszony. – Egy pokrócba voltam becsavarva. Nem tudom, hogy találtak rám. Utána hajnalban tértem magamhoz a kórházban. Morfiumot kaptam. Hogy pontosan mi történt velem, két-három nap múlva értettem csak meg. Ezt máig nem tudtam feldolgozni.
Levetkőztetett, levette rólam a zoknit, a cipőt, a nadrágot, a melltartót, a trikót, a pulóvert, a kabátot, mindent, bevitt a fürdőszobába, rám öntötte a lúgot, és végignézte, ahogy ez az anyag lemarja a nemi szervemről a húst. Nem tudom felfogni, hogy ehhez mekkora gonoszság kellett.
Bevonszolt a fürdőkádba, és a saválló kesztyűvel elkente a nemi szervemen az anyagot. A fecskendőbe olyan vényköteles szereket szívott fel (a szakértők szerint ketamint és midazolamot), amelyeket kórházakban használnak altatáshoz. Zacher Gábor szerint ennek szakszerűtlen használata a halálomat okozhatta volna. Amikor a lépcsőházban összetalálkozott egy másik tanúval, boldogan szökdécselve hagyta el a házat. A tanú az arcát is látta.
Mit vitt el a „betörő” a lakásból? A Renner Erika nyakában lévő értékes lánchoz például nem nyúlt. Nem vitt el készpénzt sem. Magához vette viszont az asszony két telefonját és az egyik gyerek laptopját (az egyik telefon előkerült, egy hajléktalan a kukában talált rá).
– Amikor elkezdődött a nyomozás, három férfi került szóba, a volt férjem, az új barátom, akit a lányom már ismert. Megemlítette a nyomozóknak, hogy ott van még az orvos is. Milyen orvos? – kapták fel a fejüket a rendőrök. Akkor már másfél órája tartott a kihallgatás. Ezután már csak róla kérdezték a gyerekeket.
Vizsgálták a rendőrök a cipősszekrény előtt talált madzagdarabot, amelyen B. Krisztiántól származó DNS-töredéket találtak. Az ügyészség végül nem tulajdonított jelentőséget a madzagdarabnak, mert Renner Erika DNS-e nem volt rajta.
Miközben nem az volt a kérdés, hogy az övé miért nem volt rajta, hanem hogy mit keresett egy olyan madzag a sértett lakásában, amin B. Krisztián DNS-e található.
Az asszony lányát az iskolában érte a hír. Egyedül ment haza, ahol anyja új barátja és az apja nyugtatgatta. Az iskola pszichológusa próbált neki segíteni. A fiúgyerek az eset után leblokkolt, nem akart az anyját ért brutális támadásról beszélni. Rágta a körmét és hányt reggelente, az iskolában nem segítették, tovább abuzálták. A gyerekeket megviselte anyjuk lábadozása. Látták a sérüléseket, és fellélegeztek, amikor a műtétekre sor került.
Bár az intimplasztikai operációt sokáig nem hajtották végre, mert a nő nem tudta, kihez forduljon. Talált végül egy szakembert, akit az intimműtéthez javasoltak neki, de amikor besétált az egészségközpontba, a bejárat mellett az ott praktizáló B. Krisztián fényképével találta magát szembe. A normális élet helyreállításának reményében érkezett, és sírógörcsöt kapott.
B. Krisztián négy hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Ő volt az egyetlen gyanúsított, 2013 júliusában mégis szabadlábra helyezték. A sajtóban már ekkor megjelent: e mögött feltehetően az állhat, hogy nincs ellene elegendő bizonyíték. Tagadta a tett elkövetését. Azt állította, a munkahelyén volt, amikor a brutális támadást valaki más elkövette. A rendőrség megvizsgálta a számítógépét. Egy szakértő azt állapította meg, hogy a notebook „reggel 5 óra 29-kor aktivizálódott”. De órákon át semmilyen adatforgalmat nem bonyolított senki a gépen.
A gyanúsított állítása szerint reggel negyed hat és fél hat között kelt fel az albérletében, majd kocsival ment a munkahelyére. Háromnegyed hatkor érkezett. Bekapcsolta a számítógépét, letöltötte az e-mailjeit és internetezett. Hét óráig szerződéseket nézett át, majd „az épületkomplexumban 9 óra 30-ig felmérési tevékenységet végzett”, ekkor találkozott több alkalmazottal (takarítók), néhányukkal váltott pár szót. Ezután a parkolóban lévő autójához ment az edzőtáskájáért, és visszatért az irodájába. Fél tizenegykor értekezleten vett részt, fél egykor szülei lakására ment, majd megebédelt egy gyorsétteremben. Visszament a kórházba, és este hat körül ért haza.
A tanút, aki látta a lefelé jövő tettest, kilenc hónappal a támadás után, 2013. december 3-án hallgatták ki.
Az eset idején a biciklis ruhában lévő férfi „jó estét” köszönéssel üdvözölte, ami eléggé meglepő a reggeli órákban, de a nyomozók így hagyták a dolgot. A férfi hangja mély volt, és a tanú „érdekesen szélesnek” találta a száját. Idézet a határozatból: „A tanú úgy nyilatkozott, hogy a rendőrség épületének aulájába érkezve több személyt látott, akik közül egy férfi nagyon méregette őt, a tanú szerint ez a személy megismerte, majd amikor egymásra néztek, akkor a tanú felismerte benne azt a személyt, aki a bűncselekmény napjának reggelén elhaladt mellette a lépcsőházban.” A felismerési bemutatáson egyébként négy maszkos férfit szerepeltettek. A védett tanúnak, aki látta a tettest szökdécselni a lépcsőn – az aulabeli találkozás után – üvegfal mögött adtak lehetőséget arra, hogy felismerje az elkövetőt.
Az igazságügyi toxikológus szakértők szerint Renner Erika vérében és vizeletében ketamint, clonazepamot, midazolamot és meprobamatot találtak. Laikus is beszerezheti a szerek használatához szükséges információkat az internetről – mondta a bíróságon Zacher Gábor, aki szerint a támadó
„rongybabává varázsolta áldozatát”
–, ám ennek valószínűsége csekély. Az elkövetőnek alapos egészségügyi ismeretekkel kellett rendelkeznie.
A vizsgálatnak minden kétséget kizáróan bizonyítani kellett volna – állt az ügyészi érvelésben –, hogy a cselekményt rablásnak beállítva dr. B. követte el. Az ügyészség szerint a tanú, aki látta a támadót a lépcsőházban, Renner Erikától eltérően írta le a tettes ruházatát és a maszkot. Azt is vizsgálták, hogy 7.45-től 8.30-ig (a Facebookra való bejelentkezésig), illetve az irodájában történt felbukkanásáig (8.45) volt-e ideje a támadónak visszaérkezni a munkahelyére. Az ügyész arra jutott, hogy „az időtartam szűkös volta kételyeket ébresztett” az elkövetésre. 2014. július 7-én ezért nem volt lehetőség a vádemelésre.
Regász Mária ügyvéd szerint a bizonyítékok kiadását és megsemmisítését is magában foglaló határozattal a bűnügy Renner Erikára nézve igen veszélyes szakaszába érkezett. Bizonyítékok nélkül ugyanis a későbbiek során nem lett volna lehetőség az ügy feltárására, még pótmagánvád benyújtására sem. – Arra alapozták az eljárás megszüntetését, hogy Renner Erika nem ismerte fel a támadóját.
De ha meghalt volna, ugyanúgy nem ismerte volna fel – érvelt az ügyvéd. Akkor viszont minden olyan esetben, amikor meghal az áldozat, nem ítélik el az elkövetőt,
mert a halott áldozat nem ismeri fel a tettest?
Renner Erika panaszában arra hivatkozott, hogy a nyomozást megszüntető határozat iratellenes, jogszabálysértő, megalapozatlan, a bizonyítékokat egyoldalúan értékeli, lényeges bizonyítékokat pedig egyáltalán nem vesz figyelembe. A legsérelmesebb az, hogy miután nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, nem rendel el további nyomozást, tehát nem keresi tovább a tettest.
„Az eljárás megszüntetése és a bizonyítékok megsemmisítése felveti annak gyanúját – írta Renner Erika –, hogy pontosan tudja az ügyészség, nincs más személy, akit gyanúsítani lehetne a cselekmény elkövetésével, ezért nem is keres más elkövetőt, hiszen pontosan tudja, ki az elkövető, csak nem kíván ellene vádat emelni, és csak remélem, ennek nem az az oka, hogy a gyanúsított magas befolyással bír mind egzisztenciálisan, mind pedig kapcsolati szinten. Az ellenem elkövetett szexuális indíttatású bűncselekmény elkövetője súlyos, életveszélyes, maradandó egészségkárosodást okozó sérüléseket okozva korlátoz, illetve lehetetlenné teszi a szexuális és párkapcsolati életem teljes megélését, ezzel súlyos, szinte feldolgozhatatlan pszichikai károkat eredményez nálam, illetve családom és környezetem tagjainál is. Ezekre a károkra tekintettel az ügyem nem maradhat megoldatlanul sem anyagi, sem pedig az igazságszolgáltatás területén.”
Renner Erika szerint a poligráfos vizsgálatról sem tettek említést a nyomozást megszüntető határozatban.
Pedig ott a gyanúsított megbukott.
„A vizsgált személy a szakértő szerint az 5. és 9. pontban szereplő releváns kérdésekre adott megtévesztő válaszokat. A két kérdés: Erikát ön rabolta ki? Válasz: nem. Tudja-e ön, hogy Erikát ki rabolta ki? A válasz: nem.”
A vegyészszakértői vélemény is hiányzott a határozatból – ez is része volt a panasznak. Összeszerelt injekciós tűket találtak a rendőrök B. kocsijának kesztyűtartójában. A fecskendőkön midazolamot – Magyarországon csak vényre kapható pszichotróp anyagot – mutattak ki. 2013. szeptember 25-én azt kérdezték B.-től: – Miért volt az ön tulajdonában lévő gépkocsi kesztyűtartójában összeszerelt Braun injekciós tű? – Nem tudom, hogy az honnan származott, de gyakran szoktam hazavinni fecskendőt és injekciós tűt... Egyébként konkrétan az a fecskendő nem tudom, hogy miért volt nálam a kocsiban.”
Az újabb kérdés: – Hogyan lehetséges, hogy az öntől lefoglalt tű belső felületén midazolam pszichotróp anyag került rögzítésre? Miért volt ilyen önnél? Válasz: – Ezt nem tudom.
Azt tudom, hogy a midazolam altatószer. Elképzelhető, hogy amikor a … kórházban felmarkoltam a fecskendőket, akkor valahogy ez az injekciós tű is hozzákeveredett. A kórházban ez egy használatos szer.”
A kórház azt nyilatkozta a rendőröknek, hogy a használt és a steril fecskendőket nem tárolják együtt. A használt tűket toxikus, veszélyeshulladék-tárolóban tartják. Eléggé valószerűtlen, hogy a használt és a steril tűk együtt legyenek. Az pedig, hogy ezt valaki felmarkolja, és az autójában tartja, különösen szokatlan.
B. 2013. március 13-án említette vallomásában, hogy 9.30 körül, még mielőtt visszament volna az irodájába, elment a kocsijához (ezt a portás is említette tanúvallomásában), kivette a sporttáskáját, amiben „a futócuccai voltak”, és felment az irodájába, ahol kollégái várták. Viszont senki nem látott nála sporttáskát vagy nejlonszatyrot. Ezek az irodában tartott házkutatáskor sem kerültek elő. Hol lehet ez a sporttáska, és hol a nejlonszatyor? – tette fel a kérdést a lúggal leöntött nő.
A Legfőbb Ügyészség Renner Erika panaszát befogadta, és a nyomozás folytatását rendelte el. Ezután kerestük meg Bánáti Jánost, B. Krisztián ügyvédjét, aki elzárkózott a nyilatkozattételtől. Amíg tart az ügy, mondta, védence sem szólal meg. A tárgyalások szünetében B. Krisztiánt személyesen kértük rá, hogy adjon lapunknak nyilatkozatot.
– Gondolkozom rajta – felelte az orvos.
A panasz benyújtása után (2015. augusztus 14.) fordulatot vett az ügy. Az ügyészség újra elrendelte a nyomozást, és rövid idő alatt elkészült a vádirat is. A tanúk meghallgatásával Mikó Gergely büntetőtanácsa előtt 2016 januárjában a Fővárosi Törvényszéken elkezdődött dr. B. Krisztián életveszélyt okozó testi sértés miatti büntetőpere. A márciusi tárgyaláson, három évvel az eset után, tanúk és szakértők egész sorát vonultatták fel. A perbeszédekre májusban kerül sor, utána megszülethet az elsőfokú ítélet.
