Egyként idén eddig összességében csaknem 390 ezren lépték át illegálisan a schengeni külső határokat. A rendőrségnek a migrációs folyamatokat részleteiben bemutató utolsó határrendészeti helyzetképe szerint azonban augusztus végéig csupán 185 ezren jöttek a zöldhatáron. Közülük ötvenezernél több szír, negyvenezer afgán, 21 ezer koszovói, nem egészen 15 ezer pakisztáni, öt és fél ezer iraki, valamint csaknem négyezer bangladesi állampolgár volt. Ez a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest több mint nyolcszoros növekedést jelentett.
A menedékkérők száma viszont ennél jóval szerényebb az ORFK szerint, hiszen alig haladta meg a 97 ezret. Igaz, ez köszönőviszonyban sincs a bevándorlási hivatal által közölt adattal, mert az év első nyolc hónapjában csaknem 145 ezer kérelmet vettek nyilvántartásba. Ám ez utóbbiból is az következik, hogy van legalább negyvenezer ember, aki már korábban úgy masírozhatott át az országon, hogy semmit nem tudunk róluk, mert akit regisztráltak, az általában mindjárt menekültstátusért is folyamodott.
Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a menedékkérők is szinte kivétel nélkül eltűntek. Miután számukra nem Magyarország volt a célország, amint tehették, odébbálltak, és ehhez a hatóságok lelkesen asszisztáltak, tehát augusztus végéig eltűnt nagyjából 180 ezer ember.
Később viszont egyenesen elszabadult a pokol. Az utóbbi másfél hónapban ugyanis több mint kétszázezren jöttek, és közülük legfeljebb 32-33 ezer főt vettek nyilvántartásba. De ez az adminisztratív intézkedés sem jelentett semmit, mert őket, illetve azokat, akik a regisztrációt megtagadták, esetleg arra fel sem szólították őket, először a szerb, majd szeptember 15-e után a horvát határtól egyszerűen átszállították az ország területén, és válogatás nélkül mindenkit Ausztriára zúdítottak.
Ennyit arról, hogy Magyarország – a közösségen belül egyedüliként – miként védte meg a schengeni határokat, s hogyan teljesítette az uniós jogból fakadó valamennyi kötelezettségét. A kormány egyébként valószínűleg nem tehetett mást, hiszen majdnem négyszázezer ember elhelyezésére, ellátására és a menekültügyi eljárás lefolytatására nyilván képtelen lett volna.
Csakhogy ebben a helyzetben illő szerénységgel kellene nyilatkozni, hiszen a migránsok érdekében semmivel nem tettünk többet, mint Görögország, Macedónia vagy Szerbia és Horvátország. Előbb hagytuk, hogy önerőből, esetleg embercsempészek segítségével továbbálljanak, míg augusztus végétől hatósági közreműködéssel átutaztattuk őket.
Ennek most vége lehet, bár igencsak kérdéses, hogy a menekülők merre veszik az irányt. A kormány információi szerint a magyar-szlovén határra szállítják mindazokat, akik a zöldhatár péntek éjféli lezárása miatt már nem tudták átlépni a magyar-horvát határt. Ha ez az információ megalapozott, az elég nagy probléma, mert egy schengeni belső határt aligha lehet szögesdróttal lezárni (a „próbakerítés" telepítése is kicsapta a biztosítékot odaát).
Ekkor vélhetően minden folytatódnék tovább, és fuvaroznánk az országon át az embereket – egészen addig, amíg Ausztria is le nem zárja a határt. Másik lehetőség: Szlovéniából már nem hozzánk, hanem inkább Ausztriába vagy Olaszországba igyekeznek bejutni a migránsok, hiszen amúgy sem mi vagyunk a célország. Ha ez így történnék, mi – bár ne legyünk büszkék rá – megúsztuk.
