A Budapest Intézet elemzése elismeri, hogy a roma és nem roma gyerekek együttnevelésének egyik akadálya, hogy sokan attól tartanak: egy hátrányos helyzetű vagy cigány osztálytárs hátráltatná gyermekük előrehaladását. Csakhogy a különböző szociális hátterű és származású gyerekek különválasztása éppen hogy csökkentheti a hatékonyságot.
A legjobb példa erre Finnország: a PISA-mérések szerint a legkevésbé szelektív iskolarendszerrel rendelkezik, ugyanakkor a legjobb eredményeket a finn tanulók produkálják.
A Budapest Intézet az általános iskolák háromféle típusát különbözteti meg: az elsőben jók az eredmények, mert sok ugyan a hátrányos helyzetű tanuló, de a pedagógusok ismerik a megfelelő módszereket és megtalálják a módját a szülők bevonásának is. A másodikban is jók az eredmények, mert kevés a hátrányos helyzetű tanuló, és ha kell, a szülők különórákkal is pótolják a pedagógus esetleg gyengébb teljesítményét. A harmadikban rosszak az eredmények, mert sok a hátrányos helyzetű gyerek, a pedagógus felkészületlen, a szülők pedig ezt nem tudják kompenzálni.
 |
Arcok a közönségből a Kúria szerdai döntésekor
Móricz-Sabján Simon |
Az iskolai teljesítmények nagy különbségeit tehát így a hátrányos helyzetű népesség területi eloszlása, a pedagógiai módszerek eltérő minősége és a szegregáció mértéke együttesen magyarázza.
„A magyar közoktatásból az egyes korosztályok közel harmada kerül ki úgy, hogy nem rendelkezik a foglalkoztathatóságukhoz alapvetően szükséges képességekkel. Ez részben a pedagógiai módszerek elavultságával és a tanári szakma alacsony presztízse miatt egyre inkább kontraszelektált pedagógusi karral magyarázható. Részben pedig azzal függ össze, hogy a szegény vagy iskolázatlan szülők gyermekei gyakran osztály- vagy iskolaszinten is elkülönítve tanulnak, vagy a település egésze már egyfajta gettóvá vált, ahová szinte lehetetlen jó tanárt találni” – írja az elemzés, amely emlékeztet arra, hogy egy 2008-as kutatás keretében 60 olyan iskola eredményeit hasonlították össze, amely a tanulói csoportok összetételében és a pedagógiai módszerekben különbözött, más szempontból azonban (létszám, településméret, hátrányos helyzetű és roma diákok aránya) hasonló volt.
Az eredmények alapján az együttnevelő Integrációs Pedagógiai Rendszert (IPR) alkalmazó úgynevezett bázisiskolákból minden diákot felvesznek egy középfokú intézménybe, és ezekből mind gimnáziumba, mind szakközépiskolába több diák nyer felvételt. A hátrányos helyzetű és roma tanulókat ugyan mindkét csoportban kisebb arányban vették fel érettségit adó középiskolákba, de
legnagyobb – csaknem 20 százalékos – volt a különbség az együttnevelő iskolák javára a roma tanulók továbbtanulását illetően.
A vizsgálat során az is kiderült, hogy a munkaerőpiacon elismerten fontos készségek (önbizalom, konfliktusokkal való megküzdés, társas viselkedés) az együttnevelést alkalmazó bázisiskolákban minden esetben fejlettebbnek bizonyultak.
