Nagy tehát az érdeklődés, pedig nem olcsó belvárosi ingatlanokat, trafik- vagy kaszinókoncessziókat, zsíros földterületeket, vagy nemzeti parkokat osztogatnak.
Az amerikai nagykövetség lomtalanít.
Ráadásul úgy tűnik, itt most semmit sem lehet venni „okosba”, ezúttal kénytelenek leszünk a nálunk jóval rugalmatlanabb kereskedelmi kultúrájú, rigorózusan előírás-követő amerikai üzleti szabályok szerint vásárolni, de felmerül a kérdés: ez kinek jó. Emlékezzünk csak a régi szép időkre, amikor az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonáktól egy-egy kacsintós pénztárcáért komplett föld-föld rakétát lehetett megvenni a laktanya kerítésén keresztül. Mindezt csak azért említjük, hogy ezzel is hangsúlyozzuk a keleti nyitás fontosságát.
|
A „Goodfriend-hagyaték” szigorúan ellenőrzött licitálói
Mirkó István |
Amíg állunk a sorban, valamelyik televíziós stáb vicces riportere érdeklődik a várakozóktól: vajon vízum nélkül be lehet-e jutni az amerikaiak raktárbázisára? Tény: az Egyesült Államokba sem sokkal nehezebb. Végül elvergődünk valahogy a kapuig, túlesünk a különféle ellenőrzéseken, és máris mehetünk a raktárépületbe, hogy szemügyre vegyük, milyen is a néhány ezer forintos kikiáltási árért kínált amerikai lom.
Leharcolt irodabútorokat látunk, székeket (vajon kik ültek azokon fontos megbeszélések idején?), iratszekrényeket (vajon miféle titkos listákat őriztek azokban?), számítógépeket (vajon miféle iratok készültek segítségükkel?).
Látunk odébb erőfejlesztő gépeket, futópadot (talán a magyar demokráciától rettegő amerikai diplomaták gyakorolták rajta a menekülést), és látunk hűtőszekrényeket (talán azokban hűltek ki egy kissé a magyar–amerikai kapcsolatok.)
Egy udvaron felállított sátorban megkezdődik az árverés, ami aztán bő órán át szerényen csordogál. Bizonyos irodabútorok, számítástechnikai berendezések iránt nagy az érdeklődés, meglepő módon még egy elektromos írógépre is licitálnak. Olcsón megvehetők a kondicionálógépek és a hűtőszekrények, viszont az olajradiátorok és a hagyományos telefonok nemigen mozgatják meg a licitálók fantáziáját.
Az udvaron terjedő pletyka szerint az árverezett tárgyak egy része magát André Goodfriendet szolgálta, és tényleg. Ha már felmerült az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségének nemrég távozott ideiglenes ügyvivője, valahogy hiányozni kezd nekünk Vida Ildikó, a NAV elnöke. Tényleg, hol van? Eljöhetett volna, hogy a jó hangulatú megbeszélések emlékére ő is hazavigyen egy-két apróságot. Biztosan tudott volna venni valamit az árverésen.
Ha mást nem, hát néhány nyelvleckét.
