A speciális szempontok alapján kiválasztott kutyák közül nagyjából minden negyedikből lesz sikeres vakvezető kutya – vagyis nagy a lemorzsolódás –, és egy-egy eb kiképzése átlagosan 2,5 millió forintba kerül. Az összeg magasnak tűnik, de valójában a kutyák teljes élethosszára vonatkozik: a vakvezető kutya végig a kiképzőiskola tulajdona marad, és például az orvosi ellátásának a költségeit, meg a tízéves kor táján bekövetkező „nyugalomba vonulás” után az ellátását is ők állják, 12 évre (ennyi az átlagos kutyaélethossz) elosztva pedig már nem is olyan sok az a 2,5 millió.
Tavaly a három említett szervezetnél összesen 25 kutya kiképzésével végeztek. A 60 milliós Nagy-Britanniában 2014-ben 1000 kutya vizsgázott le, ennek alapján (a várakozók számára tekintettel) itthon legalább 200-250 állatot kellene kiképezni évente. A szervezetek többnyire tenyésztőktől veszik az alkalmasnak tűnő kölyköket, amelyek a kölyöknevelés 12-15 hónapos időszakát (folyamatos szakmai kontroll mellett) általában önkéntes nevelőcsaládokhoz kihelyezve töltik. Ebben az időszakban a kutyának mindennel – falusi-városi környezettel, közlekedési eszközökkel, háziállatokkal, tömeggel stb. – meg kell ismerkednie, amivel a későbbi életében találkozni fog. A következő lépés a 6-9 hónapig tartó szakkiképzés, amit egy közös vizsga követ a kiképzővel: ilyenkor azt kell demonstrálni, hogy az állatra már rá lehet bízni egy ember életét (ennek megfelelően a kiképző szemét bekötik, ő a vizsga alatt nem lát semmit).
Az utolsó stádium a közös tanulás a leendő gazdával, ami – attól függően, hogy a látássérült ember korábban aktív közlekedő volt-e – néhány héttől akár több hónapig is tarthat.
Ennek a szakasznak a végén a gazda és a kutya együtt vizsgázik; a közlekedésbiztonsági vizsga magyar sajátosság, de a kiképzők hasznosnak tartják. A lemorzsolódott állatokból terápiás kutya, mentőkutya vagy családi kedvenc lesz.
Vakvezető kutyának csak a nagyon stabil idegrendszerű, kimagasló pszichikai állóképességű, jó monotóniatűrésű állatok valók, amelyek akár egy több órán át tartó egyetemi előadás alatt vagy egy közlekedési balesetkor sem veszítik el a türelmüket: az eb nem kerülhet olyan szituációba, hogy nehezebb helyzetbe hozza a gazdáját, mint ha az kutya nélkül lenne. Magyarországon leginkább labradorokat, illetve kisebb részben golden retrievereket használnak erre a célra, ritkábban a két fajta keverékeit is kiképzik. A látássérültek nem fizetnek a kutyákért, és a várólistán sem lehet pénzért előrébb jutni. Mezősi Tamás szerint nem tudják pontosan, hogy mennyien várnak vakvezető kutyára, mert a többé-kevésbé reménytelen helyzet miatt nagy a lappangás: ha valaki kutyához jut, a környezetéből mindig sok addig ismeretlen jelentkező bukkan fel, mert reménykedni kezdenek, hogy talán rájuk is sor kerül. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, több forrás kellene: ha a fenti kalkulációban említett 200 kutyával számolunk, évente 500 millió forintra lenne szükség.
