Nincs új primadonna

2016-02-09 14:13:00

Lakner Zoltán és Hegyi Gyula cikkei (január 26. és február 1.) rokonszenves emberek rokonszenves írásai. Érteni vélem a mögöttes vágyakat, tapasztalatokat is. Mégis csodálkozom némileg az utópizmusukon. Ahhoz túl profi elemzők, hogy elképzeléseiket kivitelezhetőnek tartsák. Ami kívánatos, az a pillanatnyi magyar helyzetben egyszerűen nem realizálható. Még megpróbálni sem lehet értelmesen. Lakner Zoltán hétszáz, január végi lájkolója hiheti, hogy ez igen, végre valaki kimondta: ezekből elég, jöjjenek az ujjak! Bármilyenek, csak ne ilyenek! Ha a Népszabadság publicisztikájának törzsolvasói (feltehetően a lájkolók zöme is) egy új politikai nemzedéket jelenítene meg, ha már lennének új hősei, minden rendben lenne. De hát ők egyszerűen unják régi hőseiket. Bérletesek, akiknek már kopottnak tűnik a primadonna szopránja. De hát nincs kórus, ahonnan csak úgy kiemelhetők lennének az új szólisták. Megpróbáltuk, egyik sem tudta rendesen végigénekelni egyedül a teljes szerepet. Lehet, hogy a veteránok nem adják már el előre a szezonra a telt házat. De velük egyelőre még úgy-ahogy meg lehet tartani az előadást.

Lehet, hogy más darabok kellenek kevesebb szólistával, több kórussal, házilag kivitelezett partitúrákkal. De ezt is össze kellene rakni. S ahhoz is új profik kellenének a színpad mögé: darabírók, kórusvezetők, zeneszerzők. Nem itt kell felmondani az utolsó hat év gyorsan kopó hiteit a színre lépő civilekről, tehetségeseknek hitt ifjú politikusokról, új formációk véges energiáiról. Elküldhetjük a hangjukat lassan vesztő sztárokat, de akkor be kell csukni az operettet. S mintha senki sem akarna az operett helyett a húszas évek avantgárd munkás színjátszásával próbálkozni (talán Schilling Árpád kivételével).

Ráadásul az ellenzéki újságírás is csak személyeket tud forgalmazni. Hősökre van szüksége. Azt nem mondom, hogy feltétlenül olyanokra, akikben maga is hisz (ez túl szép lenne). De legalább olyanokra, akiket legalább egy futó sorozat új epizódjában el tud még egy napig adni. Azután talán még egy napig. Végül is ma kényszerből nem feltétlenül hosszú távú projektek kivitelezésében érdekelt. A lapot, a műsort naponta kell eladni.

Én nem állítom, hogy 2017–2018-ra nem lehet majd új neveket (is?) forgalmazni, de addig mi lesz, amíg nincsenek ilyenek? Állítsuk le két évre a politikai háttérműsorokat, a rádiós politikus vitákat? Talán megtehetnénk, a közönség egy részének biztosan tetszene az új műsorszerkezet, mert a politikát már unja, de mi lenne az ezt a profilt kiszolgáló médiaelittel? Nekik még jó ideig a mostani veterán (egyébként európai mértékkel fiatalon érett) politikusnemzedék PR-jából kell élniük. Bizony még folytatni kell, akár gátolják közben ezzel új politikusok színre lépését, akár nem. Mindkettő elképzelhető.

Más az utópikus Hegyi Gyula rokonszenves projektjében. Megfogalmazza azt az MSZP-s aktivisták között régóta élő véleményt, hogy egykor, elsősorban Gyurcsányt „elcsábítva” a szabad demokraták meg akarták szerezni maguknak a pártot. És most a „ballib” sajtó már nélkülük, ugyanezzel próbálkozik. Az teljesen mindegy, hogy ugyanerre a 2010 előtti időszakra az akkori liberálisok úgy emlékeznek, mint kényszerű és megalázó kompromisszumok korszakára, pszichés meghurcolásukra. A szocialisták 7-8-9 százaléka a választásokon nem a médiából jön. Az ellenzéki média, hacsak meg nem veszik, igyekszik ignorálni őket. Tehát úgy hiszik, meglennének nélküle. Gyurcsány megáll a maga lábán. Persze kérdés, hogy ha nem alternatív szocialista erőként, hanem liberálisként lépne fel, nem olvadna-e el mögüle a mostani biztos támogatók fele. Egy önálló liberális párt, ahogyan Hegyi elképzeli, most biztosan nem piacképes. Egy ilyen modellt kínálni annyi, mint mérgezett tőrt ajándékozni.

Az együtt vagy külön kérdése helyzetfüggő. Egy választáson elvben egy nagy pártnak jobbak az esélyei, mint két kicsinek. De ha mondjuk, 2018-ban az ellenzéknek számos okból amúgy sincs még esélye, akkor a kierőltetett összefogás rontja az új független politikai erők profilkeresésének, új vezetők kipróbálásának esélyeit. Ebben a szakaszban a sokszínűség, helyi pozíciók szerzése, az eredetiség a nyerő. S ehhez bizonyára jól jönne, ha ilyesmik iránt a ballib médiaértelmiség nagyobb megértéssel viseltetne, s nem próbálkozna a tutit előadva megint „összefog(at)ni”, mint 2014-ben. Persze idősödnek a húzónevek viselői, változik a média tulajdonszerkezete. Lehet, hogy Hegyi utópiájának javulnak az esélyei.

Fórum

megosztom twitter kinyomtatom