Az a mozzanat, amikor Bokros Lajos meghívja a tüntetés támogatói közé a Kétfarkú Kutya Pártot, amire ez a rá jellemző szarkazmussal válaszol, majd a vonatkozó levélváltást Bokros kirakja a Facebook-oldalára, mint a diktatúra elleni összefogás felelőtlen elutasításának elrettentő dokumentumát, az elsősorban az értetlenségről szól. Függetlenül attól, mire jó és mire nem a kalózpárti/viccpárti értelmezési keret, a viccpárt mint jelenség magyarázata az, hogy létezik olyan – nem is szűk – közeg, amely a fennálló politikai mezőnyt, annak szereplőit, válaszkísérleteit, de még a kérdéseit és beszédmódját is alkalmatlannak tartja nagyjában-egészében mindenre. Bármiféle nyegleség árad is a minden kezdeményezést cikiző attitűdből, az okát mégiscsak érteni kellene.
Tényleg vannak állampolgárok, sőt, láthatóan ők vannak többen, akik úgy látják: a korábban háromszor kormányzó párt, a közel öt évig miniszterelnökösködő politikus, a húsz éve lemondott pénzügyminiszter, a velük két évvel ezelőtt szövetségre lépő pártok nem tudnak nekik mit mondani. Ha lehet, inkább ne is mondjanak semmit. Nem mind egykutya, de van olyan látószög, ahonnan az összkép ennyire lesújtó.
Lehetne sorolni az okokat és az ellenérveket, de itt csak a tényt szeretném rögzíteni: nincs olyan, hogy „demokrata ellenzék”, sem a pártok, sem a hívek szintjén. Egymást sem értik a hosszú felsorolásokat és a jelzőhalmozást megelőzendő egyazon gyűjtőfogalom alá sorolt politikai csoportok. A határvonal nem a 2018-as győzelmi stratégiák megítélésénél húzódik, hanem ott, hogy valaki érti ezt a helyzetet vagy még ezt sem érti.
Nem csak a pártokon múlik, mi következhet ebből. Lenyűgözve, egyúttal döbbenettel figyelhetjük, hogy akár Hosszú Katinka ügye, akár az Uber versus taxisok vita, vagy bármi más, micsoda véleményömléshez vezet a közéletben. Komplett tanulmányok kerülnek elő egyik pillanatról a másikra. Véleményemberek százai molyolnak igen eltérő fontosságú részletkérdésekkel, több vagy kevesebb hozzáértés bevetésével, miközben, igazán csekélység, nincs politikai otthonuk.
Szétesik, ami nem tartozik össze. Ezen a „demokrata ellenzéki” konstrukción nincs mit összefogni. Inkább szétszedni és az egész valóságunkat újraértelmezni: ez az, ami nem csak elpazarolt energia lehetne.
