galéria megtekintése

A gyűlölet zászlaja?

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 24. számában
jelent meg.

Paár Ádám

Szabó Attila politológus néhány fontos észrevételt fűzött a Zászló és emlékezet című cikkemhez, amelyben az egykori rabszolgatartó Dél államai által alkotott konföderáció zászlajával kapcsolatos vitákra reflektáltam (július 21.)

1. Szabó szerint liberálisnak és humánusnak festettem le a déli elitet. Távol állt tőlem. Csak annyit írtam, hogy a „déli rabszolgatartó nagybirtokosok között nem kevés liberális, humánus férfiú volt”. Négy személyt nevesítettem: George Washingtont, Thomas Jeffersont, Robert Edward Leet és Jefferson Davist. Az első kettő nem érte meg – szerencséjére – a polgárháborút. Thomas Jefferson rabszolgatartó volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy elítélje a rabszolgaságot.

De nem helyeselte azonnali eltörlését, látva, hogy ez darázsfészek. A déliek között voltak mások is, akik szégyenérzettel gondoltak a rabszolgaságra, de átpasszolták annak kezelését a következő generációknak. Úgy vélték, a haladás mindent megold, ám a gyapot iránti kereslet élénkülése az angol textilipar részéről elmélyítette a problémát. A rabszolgatartó rendszernek a szegény fehér rétegek is kárvallottjai voltak gazdaságilag. Márpedig ők adták a konföderációs hadsereg legénységét. A déliek többsége e konfliktusban a szövetségi állam helyett a saját tagállamát választotta.

 

Miért, ha gazdaságilag nem fűződött ehhez érdekük? Talán azért, mert számukra a hazát elsődlegesen a tagállamuk jelentette, csak másodsorban az unió. A tagállami szuverenitás – az ottani életmóddal együtt – fontosabb volt, mint Washington. Ennek a tagállami partikularizmusnak egyébként a konföderációs kormány is megitta a levét. Az államok kormányzói, ahol tudták, a tagállamok jogaira hivatkozva nehezítették a kormányzat dolgát (ruha, élelmiszer, újoncok visszatartása). Idővel elfogyott a déli fehérek lelkesedése: 1863 végére a konföderáció katonáinak egyharmada dezertált.

A legtöbb amerikai – úgy Északon, mint Délen – elfogadta a fehér ember felsőbbrendűségét. Még az abolicionista (rabszolgaság-ellenes) tábor sem volt mentes ettől a felsőbbrendűségi tudattól. Északon sem hitt mindenki a fehérek és feketék együttélésének szerencsés voltában (maga Jefferson sem). Különben miért tettek volna erőfeszítéseket arra, hogy minél több feketét letelepítsenek a mai Libériában? Jefferson, James Madison, sőt egy ideig Lincoln is az Afrikába telepítésben látta a megoldást. Lincoln 1862. augusztus 14-én fekete polgárjogi vezetőknek a kivándorlást javasolta, mire egyikük közölte vele: „Ez ugyanúgy a mi országunk, mint a magáé!”

Úgy gondolom, hogy a délieket a zászlókérdésben nem a szövetségi kormányzatnak kell kioktatnia, mert – történelmi okból – ez rosszul veszi ki magát sokak számára. Azt viszont példaértékűnek tartom, hogy Jefferson Davis leszármazottja mondta ki: a lázadók zászlaja számára szalonképtelen. Tőle ez hiteles kritika. Ez a jó példamutatás. De ezt nem kell felülről erőltetni, hanem hagyni, hogy a déli lakosság maga döntsön. Senki nem dönthet az emberek feje fölött arról, ami elsősorban rájuk tartozik. Ez a liberális megoldás.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.