Fergeteges „buli” volt egy-egy pécsváradi leányvásár másfél száz évvel ezelőtt. Nem a féktelen dínomdánomtól volt az (persze attól is), hanem a leányvásárt övező várakozástól és a reménytől.
Hogy megértsük, miért készültek erre a napra a résztvevők csaknem egy teljes éven át, ahhoz bele kell lapozzunk kicsit Pécsvárad históriájába. A Mecsekről délre eső település egyik magaslatán István király bencés kolostort alapított. Ennek a később várfallal erősített építménynek első apátja, Asztrik hozta II. Szilveszter pápától a koronát államalapítónknak. A folyamatosan fejlődő, Váradnak, majd Pécsváradnak nevezett település 1333-ban kapott először városi rangot.
A török hódoltság alatt bár bírósági székhely volt, hanyatlani kezdett Pécsvárad. Lakói ez időben tértek át a kálvinista vallásra. A török idők után, 1689-től a pécsváradi apát katolikus németeket telepített az elnéptelenedett vidékre, így néhány évtizeddel később a kálomisták kisebbségbe szorultak a városban és a környező településeken. Mivel akkortájt a vegyes házasság többnyire vállalhatatlan volt, a párválasztás nehéz helyzetbe hozta a kálomista fiatalokat. Hogy ezt megkönnyítsék, évente egyszer, az október 18-ához, Lukács napjához legközelebb eső hétvégén vásárt és bált rendeztek a kálvinisták, s arra elhívták a félnapi járóföldnél nem messzebbre eső hittársaikat. A rendezvény célja az volt, hogy a református fiatalok – házasság céljából – megismerkedhessenek a sajátjaikkal.