Vérfrissítés Neander-völgyiekkel
Egy negyvenötezer éves csontmaradvány DNS-ének segítségével választ kaphatunk arra, hogy mikor keveredett a ma élő modern ember őse a Neander-völgyiekkel.
A Szibériában talált combcsont elemzése – az egykor élt vadász maradványa az egyik legidősebb eurázsiai modern emberi lelet – szerint erre 50-60 ezer éve kerülhetett először sor. A Nature-ben most megjelent tanulmány megerősíti azt a feltételezést, hogy a modern ember hatvanezer évvel ezelőtt Afrikában alakult ki, és onnan hódította meg az egész világot.
|
A keveredésre akár 80-90 ezer évvel ezelőtt sor kerülhetett
Nikola Solic / Reuters |
Bár a mai modern ember az egyetlen túlélője az emberré válás folyamatának, mások is megpróbáltak talpon maradni. A legközelebbi rokonaink, az Európában és Ázsiában élt Neander-völgyiek körülbelül 40 ezer évvel ezelőtt haltak ki. Tavaly decemberben jelent meg a Nature-ben, hogy egy nemzetközi kutatócsoport Kay Prüfer és Svante Pääbo (Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, Lipcse) vezetésével elkészítette a Neander-völgyi ember eddigi legteljesebb genomszekvenciáját. Az elemzéshez használt DNS-t a Gyenyiszova-barlangban talált 50 ezer éves Neander-völgyi nő lábujjcsontjából vonták ki. A kutatók becslése szerint a Neander-völgyiekből származó DNS aránya 1,5-2,1 százalék között mozog az Afrikán kívül élő emberekben.
Na, de mikor keveredett egymással ősünk a Neander-völgyivel – egyesek szerint erre akár 86 ezer évvel ezelőtt is sor kerülhetett, mások szerint nem sokkal a Neander-völgyiek kihalása előtt. A rejtély feloldásában sokat segíthet az a 45 ezer évesre becsült combcsont, amelyet 2008-ban, az Irtisz-folyó bal partján (Nyugat-Szibéria) talált Nyikolaj Perisztov mamutcsontgyűjtő.
„Ez legöregebb, nem Afrikában és a Közel-Keleten talált modern emberi lelet, amelynek a génsorrendjét meg lehetett határozni" – olvasható a foxnews.com-on Janet Kelso nyilatkozata. A lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa (a csapat meghatározó tagja a magyar Viola Bence) szerint korábban azt feltételezték, hogy világhódító útja során a modern ember először a tengerek partján vándorolva Ázsia déli részét hódította meg, s jutott el Óceániáig. Ezt követte egy északi expedíció a kontinens belsejébe. Az a tény azonban, hogy a modern ember már 45 ezer évvel ezelőtt bizonyítottan jelen volt Ázsia közepén, azt jelzi, hogy a déli irányú hódítás és az északi hódítás akár egyszerre is megtörténhetett.
A 45 ezer éves csontban található szén- és nitrogénizotópok elemzése alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez az ember C3-típusú növényeket fogyasztott. (A C3 típusú növény a szén-dioxidot először három szénatomos szerves savakban köti meg – az ilyen típusú fotoszintézis leginkább a mérsékelt és a hideg égövön elterjedt növényekre jellemző. A C4-es típusú növények a szén-dioxidot először négy szénatomos (C4-es) szerves savakban kötik meg – ez a trópusi fűfélékre jellemző.) Azonban ez az elemzés azt is feltárta, hogy a férfi édesvízi halat is szívesen fogyasztott.
Egy pekingi konferencián tartózkodó Viola Bence e-mailben arról tájékoztatta lapunkat, hogy a szibériai ember egy olyan populációhoz tartozik, amelyik ugyanolyan távol áll az európai és ázsiai populációktól. De a legmeglepőbb az, hogy egy "szellem-populácio" tagja, vagyis nincsenek mai leszármazottai. „Mi úgy véljük, hogy a 39 ezer évvel ezelőtti rövid, de nagyon hideg periódus lehet ebben a bűnös – emiatt valószínűleg Szibéria nehezen volt lakható."
Azt is felfedezték, hogy a halász nagyjából annyi Neander-völgyi eredetű génállománnyal rendelkezett, mint a ma élő ázsiaiak. Ebből pedig azt a következtetést vonták le, hogy az Irtisz-folyó partján élő ember ősei 7-13 ezer évvel korábban keveredhettek a Neander-völgyiekkel – azaz 50-60 ezer évvel ezelőtt kerülhetett sor az első vérfrissítésre. És ez pedig nagyon közel van ahhoz az időponthoz, amikor a feltételezések szerint a modern ember elindult Afrikából és a Közel-Keletről világhódító útjára.
