Álomból valóság lehet – ez volt az Európai Űrügynökség (European Space Agency - ESA) főnökének, Jan Woerner üzenetének lényege szerdán, amikor az Ariane 6 rakétáról tájékoztatta a sajtót.
hirdetés
A főigazgató az Airbus Safran Launchers (ASL) intézményeit járta körbe a franciaországi Les Mureaux-ban, ahol a járművet szerelik majd össze. A riporterek így bepillantást nyerhettek a 2020-ra tervezett járat indításának folyamatába, sőt, 3D szemüvegek segítségével a rakéta végső formáját is megmutatták nekik egy digitális modellen keresztül – írja a BBC.
Az Ariane 6 ma nem csak álom és nem csak terv – mondta Woerner, aki hozzátette azt is, hogy a szerkezet fejlesztésén és a különböző részek előállításán kívül az indítóállás létrehozásán is dolgoznak, amely a Dél-Amerika északi részén fekvő francia guyanai Kourou-ban kapott helyet.
Az új generációs rakétáknak két változata lesz, az A62 és az A64. A járművek az Ariane 5 örökségét viszik tovább, de építésük kevesebbe kerül majd. A fűtéshez a Vega rakéták nyújtanak segítséget, és egy új hajtóművet, a Vincit is használják majd a jármű összerakása során. Az Ariane 6 rövid távon egyszeri, feláldozható jármű lesz.
Az Ariane 6 Európa válasza arra a kemény árversenyre, amelyet a műhold-operátoroknak kínálnak azért, hogy ők is elindítsák saját űrhajóikat. Ezt a versengést egyébként legfőképp a kaliforniai SpaceX vállalat kreálta. Az amerikai cég Falcon 9 rakétája aláássa a tiszteletre méltó Ariane 5-öt, ezért Európa a következő generációs Ariane 6-szel vágna vissza.
A cél: megfelezni az eddigi költségeket. Ehhez pedig az előállítási folyamatot kell átalakítani, kevesebb embernek kell jobban együttműködnie, és új gyártási technikákra is szükség van. Néhány alkatrész 3D-s tesztelése például már egy jó lépés ez irányba.
Most még csak a puszta földet lehet látni – mutatta az újságíróknak a helyszínen a vezető. De idővel itt áll majd egy alacsony épület, ahol az Ariane 6 rakétát szerelik majd össze – vízszintesen. Ez óriási fejlődés az előző változathoz képest, amelynek lényegi részeit mindig álló helyzetben szerelték össze. A szakértők igyekeznek mindenféle tanulságot hasznosítani – például az autóiparból is vettek ötleteket.
hirdetés
Az alacsony épületet sokkal könnyebb karbantartani, és ha horizontálisan zajlanak a folyamatok, azok átláthatóvá válnak az üzem számára is, így pedig rögtön látni a problémát, és azonnal pótolhatóak a hiányosságok. Egy évben tizenkét rakétát indítanak majd.
De nem minden játék és mese az Ariane 6 háza táján. Bár a technikai részek jól állnak, néhány más, főleg kormányzati probléma is felmerül az ügyben. A munka korszerűsítése miatt szükséges volt, hogy az Airbus és a rakétakészítő Safran vállalat együtt dolgozzon. Ez az egyesülés pedig adózási gondokat vetett fel a francia kormány részéről.
Az Európai Bizottság szintén meg akarja vizsgálni az egyesülést amiatt, hogy a két cég együtt vásárolna részesedést az Arienespace-ben, amely vállalat az Ariane programokat árulja.
Ameddig ezekre a problémákra nem születik megoldás, a projekt nem számíthat arra a 8000 fős munkaerőre, amely feltétlenül szükséges lenne az Ariane 6 fejlődéséhez. Jelenleg csak 400-an dolgoznak egyébként a vállalkozáson, ez pedig veszélyeztetheti az eredetileg kitűzött 2020-as indulást.
Alan Charmeau, az ASL vezérigazgatója ugyanakkor bizakodik, hogy a következő néhány héten belül rendeződik a helyzet. Az Esa az ősszel bólinthat rá teljesen az Ariane 6 projektre. Az újrahasznosítás témáját decemberben tárgyalhatják. Amíg a SpaceX azon dolgozik, hogy a Falcon 9 bizonyos részeit újrahasznosítsa, az Ariane 6 a kezdetektől tradicionális, egyszer használatos, eldobható modellnek készült.
hirdetés
Jan Woerner folyamatosan hangoztatja, mennyire veszélyes a gondolat, miszerint csak egy varázsformula létezik a rakétaprogramra, alternatívák nélkül. Bár a SpaceX esetében egyetért az újrahasznosítás ötletével, hiszen rakétáik kilenc hajtóműve miatt mindenképpen szükségük van erre a megoldásra, ha lépést akarnak tartani eredeti ütemtervükkel. Az Ariane 6-nek ugyanakkor – éppen ellenkezőleg – csak egy hajtóműve van. Ez az európai módja a rakétaépítésnek, számunkra ez a helyes megoldás most – mondja. Más módszerek pedig alkalmasak lehetnek egy kínai, japán vagy amerikai rakéta építésére.
Mindazonáltal az év végi összejövetelen a minisztereket valószínűleg figyelmeztetik, hogy az új technológiai lehetőségekhez és az újrahasznosításhoz is szükség lesz majd a későbbiekben pénzre.
Addigra pedig már arról is lehet némi sejtésünk, hogy milyen módon vonul nyugdíjba a régi rakéta – 2023-ra az ESA és az ASL ugyanis azt szeretné, ha az Ariane 6 program teljesen, évenként jó néhány indítással működne.
