Adam Szabo az elmúlt néhány napban éjjel-nappal az irányítóközpontban figyelte az eseményeket. Mint lapunknak elmondta, a szonda már félúton van másfél millió kilométerre lévő célja felé, bár a továbbiakban lassul majd, és mintegy 115 nap múlva áll végső pályájára, de az eddigiekből kitűnik, a műszerek tökéletesen működnek, bár a Földet fényképező kamerát csak a célnál kapcsolják be.
Minden NASA missziónak van egy mérnök vezetője, projektmenedzsere és egy vezető kutatója. Az eszköz készítése alatt az előbbié a fő szerep, míg a felbocsátás után az utóbbié a felelősség. A vezető kutató az építési fázisban arra kell ügyelnie, hogy az eredetileg kitűzött tudományos célok ne sérüljenek, ami néha szembekerül a minél egyszerűbb, olcsóbb kivitelezést szem előtt tartó projektmenedzser törekvéseivel – világítja meg a belső konfliktusokat Szabo, aki hozzáteszi, a kölcsönös egymásra hatás, a kompromisszum azért végső soron hasznos. A kilövés után viszont egyértelműen a vezető kutató a főnök.
Most a DSCOVR jó időre megszabja Adam Szabo feladatait, bár még két másik szonda is hozzá tartozik: az 1994-ben felbocsátott, szintén a napszelet kutató WIND és a 2018-ban induló Solar Probe Plus, melyet most kezdtek építeni. Ez a Nap légkörét és elsőként a napszél torzulásainak helyét szeretné tanulmányozni minden addigi űreszköznél közelebb csillagunkhoz, ezért több mint ezer fokot is ki kell bírnia. Jelenleg a naptevékenység 11 éves ciklusának maximumát éljük, bár a napfoltok száma korántsem olyan magas, mint 11 évvel ezelőtt. Az okát nem tudják, bár a nagyobb kitörésekre általában a tetőzések végén kerül sor.
Adam Szabo családja 1982-ben költözött Indianapolisba, ahol kardiológus édesapja ösztöndíjat kapott. Előtte a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem gyakorló gimnáziumának második osztályát járta. Kint a középiskola befejezése után a Chicagói Egyetemre iratkozott be, és már 1985-ben, hallgatóként kezdett űrkutatással foglalkozni. Szüksége volt pénzre a tanulmányai folytatásához, ezért a menza konyhájában mosogatott. Az egyik űrkutatással foglalkozó professzora azonban felajánlotta az akkor matematikusnak készülő diáknak, segítsen a számítógépén programozni. Először programokat írt néhány űrszondához, de miután érdeklődni kezdett a téma iránt, hagyták, hogy a programozáson túl kutathasson is. Az alapszak megszerzése után már űrkutató hallgatóként az MIT következett, ahol a Voyager-szondák alacsonyenergiájú plazmafizikai méréseivel is foglalkozott. Disszertációját az Uránusszal és a Neptunusszal kapcsolatban írta.
Az űrkutatók nagy többsége persze Amerikában is egyetemeken dolgozik. A NASA-hoz először azért jelentkezett, mert az egyetemeken mindig kritizálták a NASA-t, mondván, jobban is mehetnének ott a dolgok. Kívülről könnyű bírálni, próbáljunk meg belelátni, gondolta. Szerencsére elfogadták jelentkezését, és egyéves MIT-beli posztdoktori munka után 1994-től már a NASA legnagyobb egységében, a Washingtonhoz közeli Goddard Űrhajózási Központjában folytathatta, ahol jelenleg is dolgozik.
Bár korábban sokszor lehetett hallani a NASA költségvetésének hullámzásairól, a tudományos kutatásra (nem az űrhajózásra, rakétafejlesztésre, űrállomásra) szánt pénzek nagysága Szabo szerint meglepően állandó, ennek fontosságában mind a két párt egyetért.
El lehet tölteni napokat azzal, hogy az ember tanulmányozza, mi is történik a NASA berkeiben, ezért a távolabbi területek fontosabb híreit Szabo is jobbára csak az újságokból tudja meg. A kutatók inkább a saját témájukra koncentrálnak, s ez sem kevés feladat, hiszen csak a napszéllel kapcsolatban is több százan dolgoznak Amerikán belül.
Amerikában rendszeresen felmérik a munkahelyek népszerűségét, s a NASA hagyományosan az élen végez, s ezzel Szabo is egyetért, mint mondja, nincs nap, hogy meg lehetne unni az itteni feladatokat, sőt még fizetés nélkül is jó lenne itt lenni. Ráadásul a kutatók nagy többsége európai származású, de vannak ázsiaiak, tehát teljesen nemzetközi a csapat.
A NASA egyes központjai más-más feladatokon dolgoznak. A floridai Kennedy űrközpontból lövik fel az űrhajókat, a houstoni Johnson központból irányítják a nemzetközi űrállomást, a kaliforniai Jet Propulsion Laboratórium a bolygókutatás központja, a Mississippi állambeli Stennis központban a rakétarészegységek építésén dolgoznak, az alabamai Huntsville-ben lévő Marshall Űrközpont pedig a rakétafejlesztések feladatát kapta. Az elsőként megnyitott Goddard űrközpont 34 épületét mezőgazdasági területek veszik körül, mert annak idején az űrhajósokat is itt képezték, és úgy gondolták, ha valami baj, netán robbanás történik, ne repüljön levegőbe egy város is.
Tavaly a tudomány legnagyobb híre az űrkutatásból érkezett: a Rosetta célba érése és a Philae robot landolása az üstökösön. Mi lesz a következő nagy dobás? Adam Szabo szerint 2018 után a James Webb űrtávcsőtől lehet várni sohasem látott felvételeket, méréseket, de a Solar Probe Plus is rendkívüli eredményeket szolgáltathat a Napról. Előrelépés várható a következő években a Föld típusú exobolygók tulajdonságainak pontosításában.
Ebből a szempontból a DSCOVR mérései is előrelépést jelenthetnek. A szonda egyik műszere ugyanis olyan összehasonlító méréseket készíthet bolygónk spektrumáról, mintha egy távoli exobolygó volna. Ez ráadásul igazolhatja a globális felmelegedés tényét is. Ehhez általában a visszavert fényt és a kisugárzott hőt nézik a Napból nyert energia százalékában. Ha a különbség pozitív, akkor a Föld melegszik. Korábbi mérések alapján négyzetkilométerenként 6,5 wattos pozitív különbség van, ami irreálisan sok, és amit a kutatók nem tudnak értelmezni, hiszen eszerint egy-két év alatt megfőnénk. Ennek pontosítását is várjuk a DSCOVR műholdtól, mondta a program vezető kutatója.
