Az eset után rengetegen fejezték ki szolidaritásukat úgy, hogy banánnal fényképezkedtek: a profi ökölvívó Vlagyimir Klicsko, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, továbbá Neymar, a Potsdam női futballegyüttese, Cesare Prandelli olasz szövetségi kapitány, kölyökcsapatok sokasága; a résztvevők felsorolása napestig folytatható.
|
Drukkerek tüntetnek a tulajdonos ellen a Clippers központjánál
Mario Anzuoni / Reuters |
Éppen úgy, ahogyan a másik nagy figyelmet keltő esetben is, amely viszont azt példázza, hogy nem csupán az ideálok, hanem a szervezetek is képesek gyorsan és hatékonyan intézkedni, ha fontosnak tartják, hogy hűek maradjanak eszméikhez.
Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga örökre eltiltotta Donald Sterlinget, a Los Angeles Clippers tulajdonosát, mivel az elöljáró – telefonon nem az inkriminált mondatok rögzítésének szándékával felvett, majd nyilvánosságra hozott magánbeszélgetés alkalmával – rasszista megjegyzéseket tett. (Például arra kérte barátnőjét: ne mutatkozzon „feketékkel”.)
Nem elég, hogy a sportvezető saját csapata mérkőzéseire sem látogathat ki, mellékbüntetésként a maximális, két és fél millió dolláros pénzbüntetéssel sújtották. Adam Silver, az NBA ügyvezetője egyúttal bejelentette: az illetékesek megkísérlik elérni, hogy Sterlingtől elvegyék a klubot.
|
Donald Sterling mindent elbukott rasszizmusával
Danny Moloshok / Reuters |
A nyomás mind nagyobb a nyolcvanéves, rákbetegséggel küzdő befektetőn. LeBron James, napjaink sportági bálványa és Magic Johnson, a korábbi ikon egyaránt közölte: a vállalkozónak nincs helye a bajnokságban.
Nem gondolják ezt másként saját alkalmazottai sem: a Clippers kosarasai úgy üzentek főnöküknek, hogy kifordítva vették fel felszerelésüket, így eltakarták az együttes emblémáját. Aztán egymásra is hányták a tréningfelsőket...
|
Felül semmi embléma: a Los Angeles Clippers játékosai demonstrálnak az együttes tulajdonosa ellen
Marcio Jose Sanche / AP |
Nem csupán ők demonstráltak, hanem megannyi kollégájuk is. A címvédő Miami Heat klasszisai például szintén eltakarták a csapatjelképet, és fekete zokniban, valamint fejpántban léptek pályára.
Mintha 1968-ig utaztunk volna az időben: akkor a mexikói olimpia dobogóján álló két amerikai sprinter, a győztes Tommie Smith és a bronzérmes John Carlos hívta fel a figyelmet hasonló módon – fekete kesztyűvel – a faji megkülönböztetésre. Az üzenet majd fél évszázaddal később sem veszítette el az aktualitását.
|
A zoknija mindenkinek fekete - a San Antonia és a Dallas játékosainak tiltakozása Sterling ellen (Matthew Emmons-USA TODAY Sports)
Reuters |
Ha e meghökkentő erejű állásfoglalások nem jelentenének eléggé nagy pressziót, a cégek nyomása is növekszik. Ismert vállalatok sora szüntette be vagy függeszti fel az együttműködést a Los Angeles-i klubbal. A márkák nem kockáztatják hírnevüket a rasszista kiszólással a középpontba került tulajdonos miatt.
E történetek akár parabolaként is értelmezhetők. Mert azt jelzik: aki akar, tud cselekedni.
A sportvilág képviselői hajlamosak elfeledkezni arról, hogy a sport értékeit megőrizhetik akkor is, ha működésük fókuszában az üzleti racionalitás áll. (Az értéktagadásban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jár az élen, amely lényegében bármilyen kompromisszumot kész megkötni a nézettség növelése, a tévétársaságok kiszolgálása érdekében.)
|
A rasszizmust a játékos és a rajongók egysége győzheti le - Draymond Green és a Golden Gate Warriors drukkerei egy Clippers elleni meccsen (Kyle Terada-USA TODAY Sports)
Reuters |
Egyszerűen azért, mert annyi pénzt termelnek, annyi embert varázsolnak el, hogy társadalmi hatásuk felbecsülhetetlen. Nincs annál hatásosabb módja a nevelésnek, mint hogy apró gyerekek – példaképeiket követve – banánnal fényképezkednek: a srácok ezzel már kölyökkorukban csatlakoznak az antirasszista mozgalomhoz.
Éppen ezért fontos a NBA döntése is: a szervezet nem mérlegelt, nem próbált mismásolni, nem foglalkozott azzal, hogy Sterling több évtizede a „csapat” tagja. A mondanivaló az: ha valakinek a nézetei antihumanisták, nem egyeztethetők össze a közösség identitásával, mennie kell.
Ez kiváltképp figyelemre méltó, ha felidézzük, hogy mind idehaza, mind más országokban sokszor hivatkoznak arra: a jogszabályi háttér nem megfelelő a beavatkozáshoz.
Elsősorban alighanem az elkötelezettség hiányzik. Mint azt az NBA-játékosok, -elöljárók, -legendák egységes fellépése jelzi: az intervenció lehet gyors, hatékony, ellentmondást nem tűrő, ha megvan hozzá az akarat. Azok a drukkerek, akik rajonganak Dani Alvesért, Neymarért és társaikért, valamint Kobe Bryantért, Dwyane Wade-ért és kollégáikért, nem válnak fajgyűlölőkké.
Hogy mind kevesebben legyenek azok, azért a sport rengeteget tehet. S tényleg igaza lehet annak a szurkolónak, aki táblát tartott a magasba a Clippers meccsén. A felirat az volt: „A gyűlölet sohasem nyerhet.”
