Ha elfogadjuk azt a merész feltételezést, hogy a mostani vb-n többnyire és általában futballozni is tudó csapatok lépnek majd pályára, s ezekben föllelhető egy-egy olyan futballista is, aki tán nálunk is beférne a forduló válogatottjába, mi több, gyors, technikás és taktikailag érett, szóval, akkor a magyar szpíkerek mit fognak mondani? Az itthoni bajnokik meg a válogatott barátságos meccseinek közvetítése során ugyanis az összes létező szuperlatívusz elfogyott.
Az itthoni bajnokik meg a válogatott barátságos meccseinek közvetítése során ugyanis az összes létező szuperlatívusz elfogyott. Milyen jelzőkkel operálnak majd, ha esetleg egy német–holland meccsnek az irama vagy egy brazil–spanyol találkozó technikai megoldásai felülmúlják még a Paks–Kecskemét találkozóiét is, ami persze csak elméleti feltételezés, de hát egy világbajnokságon mindennel számolni kell.
Legutóbb a magyar–albán tolódásos mérkőzésen a debreceniek K betűvel kezdődő nevű balhátvédje, szakszerűen szólva bal oldali futója egy 3 km/h sebességgel érkező labdát, 25 méterre a kaputól, erősen koncentrálva és önbizalomtól duzzadva, szabályos testtartással, egészen rádőlve, ahogyan kell, kapásból az N szektor magasságába küldött. A „lövést" követő bedobásból szerencsére nem lett semmi, ám egy héttel előtte ugyanezt a fiatalembert – mint az év felfedezettjeinek egyikét – többrendbelileg zseninek kiáltották ki a sportcsatorna műsorvezetői, egy helyszínen tartózkodó karikaturista mindjárt le is rajzolta, ami nálunk a futballpályafutás csúcsa.
Ezt csak azért említjük, mert ha a világbajnokság harminckét bal oldali futója közül csak három nem rúg taccsot huszonöt méterről, kapásból, akkor azt milyen, eleddig nem hallott jelzőkkel kommentálja majd az MTV riportere, ha hiteles akar maradni; és nem Gundel Takács Gáborra gondolunk, aki a honi futball szempontjából már-már zavaróan tisztességes és intelligens, és itthon is azt mondja, amit lát. Ezt azért említjük, mert tényleg nagy a kihívás. Ha például a magyar–kazah – szintén tolódásos – mérkőzés alig ötezer nézőjét skrupulusok nélkül lehetett tízezernek mondani a tévében, abból sajnos nem következik, hogy majd a Maracana nyolcvanezres közönségét százhatvanezernek lehet mondani, tudniillik nem akkora a stadion.
Plusz a szakértők. Azok nélkül egyszerűen nem lehet rendesen vb-meccset nézni. Lehetőleg olyan szakértő menjen be a pesti stúdióba szidni a védelmeket, akiről annak idején hét gólt rúgtak a jugoszlávok vb-pótselejtezőn, meg olyan csatárt, aki soha nem járt vb-n, így hitelesen mesélhet a világbajnokságok sajátos hangulatáról. S persze olyan edzőt hívjanak be, aki egyszer már a legjobb nyolc közé vezette csapatát a Liga Kupában, így garantáltan szakszerűen mutat majd rá a csapatok botrányosan gyenge felkészítésére.
Kéretik továbbá, hogy a kommentátorok még véletlenül se mondjanak szabadrúgásnál szabadrúgást, mert az hülyeség. Tessék rögzített játékszituációt mondani, mert igaz ugyan, hogy a szögletnél a labdán kívül semmi sincs rögzítve, mindenki úgy mozog, ahogyan akar, viszont a szöveg tudományosan hangzik. Továbbá a cserejátékos nem bemegy a pályára, hanem fölmegy, nem lefutja ellenfelét, hanem megfutja, és ha mindez megvan, akkor minden adódó gólhelyzetnél tessék statisztikákat emlegetni, lehetőleg 1930-ig visszamenőleg; attól éjféltájt teljesen odavan a néző.
