– Csak akkor válthatunk – mondta a pénztáros –, ha vesz valamit.
– Azt már nem! – ordítottam fel az üres boltban. – Kérem, hogy váltsák fel.
– Nem szabad, ki van adva – mondta a rémült eladó –, jön az APEH, büntet.
A rövid szóváltás során megtudtam, azért nem szabad váltaniuk, mert az banki tevékenységnek minősül. Itt már a NAV-ot és Matolcsyt szidtam, de még mindig nem gondoltam, hogy simán a szemembe hazudnak. Mi van, ha a NAV tényleg lesi őket? Az országot kezdtem szapulni, amit az édes haza nem érdemel meg semmilyen körülmények között, még akkor se, ha égbekiáltó disznóságokat követ el állampolgárai ellen; erre éppen tudnék példákat hozni, de akkor nagyon eltérnék a tárgytól.
Kénytelen voltam még egyszer elszaladni a bankautomatához (nem a saját bankunkéhoz, mert az évekkel ezelőtt, a válság kitörésekor rögtön itthagyta a 14 ezer polgárocskát). Beszereztem a plusz tízest, amivel másnap reggel útra keltem. Amikor a buszra szállva 450 forintot fizettem a 350 forintos jegyért, arra gondoltam, ez diszkrimináció, ha fiatal jogász volnék, próbapert indítanék a BKK ellen, jó eséllyel megnyerném, mert ugyanazért az útért és szolgáltatásért az egyik polgárocskától 100 forinttal többet kasszíroznak. No de! Nyomozni kezdtem, és mit találtam! Viszonylag friss hír (a Magyar Nemzet írta, akkor pedig szentírás), hogy álellenőrök járták a boltokat, a NAV-tól jöttek, és megbírságolták azokat a kereskedőket, akik a nagy pénzt kisebbre váltják.
„A csalók arra hivatkozva osztják a százezer forintos büntetéseket, írta az újság, hogy a pénzváltás banki tevékenységnek minősül. Az esetekről kétségbeesett vállalkozók számoltak be a lapnak. De úgy tűnik, tették hozzá, hogy súlyos átverésről van szó, a NAV nevében közönséges csalók próbálták kihasználni a tájékozatlan vállalkozókat. Mivel a hétköznapi esetekben nem devizaátváltásról van szó, a forint átváltása forintra semmilyen jogszabályba nem ütközik. Vagyis emiatt egyetlen hatóság sem jogosult a kereskedők megbüntetésére. Maga az adóhivatal is azt közölte: nincs tudomásuk olyan ellenőrzési gyakorlatról, hogy a revizorok próbavásárlásaik során a nagyobb címletek kisebbre történő váltásáért büntetést helyeznének kilátásba. A NAV sajtóosztályán azt is megerősítették, hogy az adóhivatal eleve csak olyan pénzügyi műveleteknél jogosult ellenőrzést végezni, amelyek a kereskedőnek pluszbevételt jelentenek, vagyis adókötelezettséget vonnak maguk után. A váltás nem ilyen.”
Győzelem. Ezek szerint simán átvertek a CBA-ban. Illetve az van kiadva nekik – mert feltételezem, hogy ennyire mégsem romlott ez a drága ország –, hogy ne váltsanak a parasztnak, abból a cégnek semmi haszna, mindenki oldja meg a gondját, ahogy tudja. De az is benne van a pakliban, hogy az utasítást kiadó valaki nem olvas rendszeresen újságot, konkrétan a Magyar Nemzetet, ami egy CBA-s dolgozó esetében mégiscsak főbenjáró bűn.
A lényeg az, hogy nem segítettek. Tudatlanságból vagy tudatosan, ez most már mindegy. Több olyan alkalom, hogy pénzzel a kezemben besétáljak a CBA-ba, nem lesz.
A henteseket egy kicsit sajnálom, mert rendesek voltak hozzám.
