galéria megtekintése

Nyerészkedők lepték el a magyar sportot

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 07. számában
jelent meg.


Bruckner Gábor
Népszabadság

A Hároméves a tao című konferenciára Simicskó István sportért felelős államtitkár – noha a meghívóban még szerepelt a neve – nem érkezett meg, és Kiss Norbertet, az elfoglaltsága miatt gyorsan távozó helyettes államtitkárt delegálta a tanácskozásra; Borók Tímea, a Nemzetgazdasági Minisztérium szintén beharangozott főosztályvezetője még csak nem is küldött maga helyett senkit; Jánosi Balázs, az Emmi taoügyekben illetékes főosztályvezetője pedig az összejövetel szünetében távozott a helyszínről…

Pedig az állami szféra képviselői sok tanulságos gondolattal gazdagodhattak volna az úgynevezett látványsportágakat (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, vízilabda) érintő kedvezménytörvény tapasztalatairól – a Magyar Sporttudományi Társaság szervezésében – tartott rendezvényen. Jánosi elmondta, hogy a két terület támogatására (az utánpótlás-nevelésre és az infrastrukturális fejlesztésekre) fókuszáló jogszabály nyomán 2011 óta 147 százalékkal nőtt a korosztályos sportolók száma.

Elhangzott az is, hogy ez idő alatt összességében 174 milliárd forintnyi társaságiadó-befizetést hívtak le a sportszervezetek; ezekből 58 milliárdot ingatlanberuházásokra költöttek. A főosztályvezető nyomatékosította, hogy a jövőben a szigor lesz a legfőbb vezérlőelv az ellenőrzések során, s közölte azt is: a kedvezménytörvény jelenlegi formájában 2017. június 30-ig él, „a jövő pedig a politika kezében van”. A kérdésre, hogy kezdődtek-e bármiféle tárgyalások a kormányon belül, illetve az Európai Unióval, Jánosi válasz helyett annyit mondott: „Erről nem szeretnék nyilatkozni, mert köztisztviselő vagyok.”

A további előadók beszédesebbek voltak, és őszintén föltárták az öt sportág számára korábban soha nem látott lehetőségeket kínáló rendszer problematikus elemeit is. Kovács Zoltán, a jégkorongozók főtitkára elmondta, hogy a tao időszakában duplájára nőtt az utánpótláshokisok száma, s a méregdrága felszereléseket – szintén e projektnek köszönhetően – kilencvenszázalékos támogatási hozzájárulással vásárolhatják meg.

 

„A vadhajtásokat igyekszünk visszavagdosni” – jelentette ki, arra utalva, hogy sokan jogtalanul próbálnak pénzhez jutni a rendszer kínálta forrásokból. Megjegyezte továbbá: „Ha 2017-ben megszűnne a társaságiadó-befizetésekből adódó lehetőség, az tragédiához vezethetne, hiszen csapatok oszlanának fel, edzőket kellene elküldeni, pályákat becsukni.” Bódi Dezső, a kézilabda-szövetség adminisztrációjának vezetője szintén sötét jövőt vizionált arra az esetre, ha két év múlva nem lenne tovább.

„A szponzoráció – éppen a taotörvény miatt – lényegében a múlté. Amennyiben újra vissza kellene nyúlni ehhez a támogatási formához, évekig is elhúzódhatna, amíg helyreáll a rend. Kétségünk se legyen: óriási űrt hagyna maga után a rendszer.” Bodnár Péter kosárlabda-főtitkár szenvedélyes hangú beszédben idézte többször is korábbi önmagát: „A taóban az a legjobb, hogy létezik.” A legnagyobb gondnak a tervezhetetlenséget nevezte, s elmondta azt is: gigantikus méretű adminisztráció társul a rendszerhez.

Rendkívül súlyos problémaként említette az ügyeskedők, nyerészkedők megjelenését, s azt állította: lényegében teljes iparág létesült a kedvezménytörvény következtében. „Ők a közvetítők, akik horribilis mértékű jutalékért kínálják szolgálataikat, s akiktől minden lehetséges eszközzel meg kell tisztítani a sport világát.” Nemcsik Balázs, a vízilabdázók főtitkára azt mondta: a pólószövetség arra sarkallja a szakosztályokat, hogy fenntartható modelleket építsenek fel, mert „ki tudja fennmarad-e a jelenlegi rendszer, s ha igen, akkor meddig”.

Bodnár Péter: Az ügyeskedőktől meg kell tisztítani a sport világát
Bodnár Péter: Az ügyeskedőktől meg kell tisztítani a sport világát
Mirkó István / Népszabadság

Gudra Tamás, a labdarúgó-szövetség gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy a magyar futball évente hozzávetőleg 30 milliárdnyi taopénzzel számolhat, s ő sem feledkezett el megemlékezni a programok mind éhesebb, közbeiktatott szereplőiről, „akik már nem is tíz, hanem huszonöt százalékra tartanak igényt a tevékenységükért”.

Az előadók valamennyien egyetértettek abban, hogy a döntéshozók felelőssége hatalmas: ha két év múlva egy csapásra bezárulnának azok a kapuk, amelyek három éve látványosan kitárultak, azon nyomban megkezdődne a csapatsportok agóniája. A létesítményterveikkel ma még méltán büszkélkedő sportvezetők pedig csak szörnyű torzókat mutogathatnának vendégeiknek.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.