Sandot mégsem gyilkosságért, hanem súlyos lelki nyomás alatt elkövetett emberölésért ítélték el. Ha az ügyet gyilkosságként kezelik, Sands (aki vizsgálati fogságban leült már tíz hónapot) hét évet is kaphatott volna.
Az ítélet indoklásában Nicholas Cook bíró kifejtette, hogy ez egy kivételes eset, hisz Sands ötgyermekes, egyedülálló édesanya, akire hatalmas nyomás nehezedett, amiért egy pedofillal volt kénytelen együtt élni. Az asszony javára írták azt is, hogy azonnal feladta magát a rendőrségen, egy percig sem tagadta a felelősségét, mindent beismert, és nem kísérelte meg eltüntetni a bizonyítékokat.
A bíró ugyanakkor elmondta azt is, hogy Sands esete nem jelent felhatalmazást másoknak arra, hogy a saját kezükbe vegyék az igazságszolgáltatást.
A tárgyaláson kiderült többek közt, hogy a pedofil férfi eredeti neve Robin Moult, akit az 1970 és 1991 között elkövetett 24 rendbeli pedofil bűncselekmény és szodómia miatt több alkalommal is elítéltek. Moult ült már börtönben kilenc hónapot és hat évet is.
|
Az Old Bailey épülete
Tbmurray / Wikipedia |
Abban az időben, amikor Sands leszúrta, óvadék ellenében az otthonában tartózkodva várta, hogy az ellene folyó legújabb ügyekben a nyomozást lefolytassák. Két 13 éven aluli fiú megrontását már rábizonyították, egy ügyben még vizsgálódtak. A férfi azzal a feltétellel maradhatott szabadlábon, hogy nem tartózkodik másik felnőtt felügyelete nélkül gyerekek közelében.
A nő ügyvédje, Sally O'Neill szerint, ha a férfit nem engedik vissza az otthonába, akkor nem következik be mindaz, amiért ma a bíróságnak ítéletet kellett hoznia. Az ügyvéd nyomatékosította, hogy védence nem próbál meg kibújni a felelősségre vonás alól: „Azonnal tudta, hogy valami nagyon rossz dolgot tett, és soha nem próbált meg mást állítani”.
A késelés után Sands visszatért a lakásába, átöltözött, majd taxit hívott és elment mostohafiához, akinek mindent bevallott. Néhány órával később az asszony feladta magát a rendőrségen, de még akkor is annyira magán kívül volt, hogy káromkodva kérdezte az egyik tiszttől, hogy mégis hogy engedhettek egy pedofilt élni a házukban.
A tanúk padján Sands zokogva bizonygatta, hogy nem gyilkossági szándékkal ment fel a férfihoz, hanem meg akarta kérni, valljon be mindent, és ezzel kímélje meg a fiatal áldozatokat attól, hogy bírósághoz forduljanak. A kést – mint mondta – önvédelemből vitte magával, de amikor előadta a férfinak, hogy miért jött, ő csak vigyorgott és hazugsággal vádolta meg a fiúkat, akik „tönkretették az életét”. Sands ekkor nem tudta türtőztetni magát, és szúrt.
A tárgyaláson megszólalt a szabadlábon védekezés lehetőségét megadó nyomozóhatóság képviselője is, aki elmondta: A rendőrség letartóztatta Pleastedet és megvádolta, de az eljárás idejére engedélyezték, hogy az otthonában töltse a bűnügyi őrizetet.
Egy gyermekvédelmi szervezet szóvivője az üggyel kapcsolatban megállapította: az a meglehetősen fontos lépés, hogy információkat szerezzenek Pleastedről, az eljárás során sajnos kimaradt.
„Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, a szexuális bűncselekmények elkövetői gyakran fondorlatos módon mindent megtesznek azért, hogy elrejtsék a nyomaikat” – mondta, és hozzátette, a hasonló ügyek elkerülése végett nagyon fontos, hogy a szexuális bűnelkövetőket precízen nyilvántartásba vegyék, és az információkat a különböző hatóságok egymással megosszák, mert csak így követhetőek figyelemmel.
A nagy brit pedofilbotrány
Nem csak a Michael Pleasted-féle hétköznapi pedofiloknak sikerült kijátszaniuk a hatóságok éberségét. Ahogy azt tavasszal mi is megírtuk, a Nagy-Britanniában az elmúlt évek nagy botrányt kavaró leleplezései miatt egy különleges rendőri csoport újból elővette mintegy 1400 közismert személy pedofilügyeit.
Az ügyek több évtizedesek, az egykori gyanúsítottak közül 216-an már nem is élnek. Az úgynevezett VIP-listán 76 politikus, 43 zeneipari dolgozó, 7 sportoló, 135 televíziós, rádiós vagy filmes személyiség szerepel. Ők mind olyan személyek, akiket valamikor pedofíliával vádoltak meg, de az ügyüket ejtették. A nyomozók azt szeretnék kideríteni, hogy vajon hány esetben tussolhatták el az ügyet az akkor eljáró hatóságok a befolyásos személy nyomásgyakorlására. Ez történt a néhai Cyril Smith liberális parlamenti képviselő ügyével is, aki saját körzetében molesztált nyolcévesnél fiatalabb fiúkat. Bár az ügyben 144 áldozat van, Smitht sosem vonták felelősségre, csupán egyszer tartóztatták le 1980-ban, de néhány órán belül szabadlábra helyezték. A politikusról halála után, 2015 elején bizonyosodott be, hogy politikai befolyását felhasználva ellehetetlenítette a nyomozást, holott egyértelmű bizonyítékok szóltak ellene.
Szintén csak a halála után derült fény a népszerű televíziós személyiség és lemezlovas Jimmy Savile borzalmas gonosztetteire. A közízlést négy évtizeden át befolyásoló, a BBC csatornáin műsorokat vezető Savile számos fiatalt rontott meg karrierje és jótékonysági akciói során.
