Radics az 1990. január 6-án megjelent újság lapjain mesélt a kezdetekről. „Az első héten – ha jól emlékszem, a negyedik napon – betévedt a kuvaiti emír családjából néhány herceg. Hallatlanul elegánsak és persze gazdagok voltak, lezserül játszottak, először jártak Magyarországon, és nem nagyon ismerték a zsetonok értékét. Egyikük azt kérdezte, elég lesz-e egy ezermárkás zseton a pohár whiskyjére. (Akkoriban ez az ital nálunk hét márkába került...)
|
Nixon előbb otthagyta a nyereményét, majd visszaküldte érte titkárát, mondván néhány évvel korábban, mikor turistaként járt itt, épp ekkora összegre büntette meg egy rendőr.
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
No, szóval elkezdtek játszani, és hát hova megy a pénz? Persze, hogy oda, ahol egyébként is garmadával van. Azon az estén 70 ezer márkát vesztettünk!
Másnap este jövök be, már az ajtónál azzal fogadnak a kollégáim: hajjaj! Várják főnök! Bementem. Ugye, a kaszinó akkoriban nem csak gazdasági vállalkozás volt, de politikai is. Cikkeztek is erről nyitáskor külföldön, hogy „Marx forog a sírjában, mert a vörös Magyarországon kaszinó nyílt..." No, adtunk ezzel a veszteséggel a politikai fenntartásoknak rendesen. Bent hárman vártak. Egyikük a bankvilágot képviselte, másikuk a kormányt, harmadikuk pedig a párt egyik akkori ismert képviselője volt."
„Köszöntek, elhangzottak az obligát kérdések: hogy vagy, foglalj helyet, hogy van édesanyád, feleséged, családod...nos és mi volt tegnap, Mondom: semmi! Mire a politikai vezető 70 ezer márka veszteség!!! Ez neked semmi, Radics elvtárs? Tudod te, mennyi búza, gabona megy ki tőlünk ennyi márka ellenértékeként? És ez neked semmi? Mondom, nem semmi, se hát ez a szerencsejáték, és induláskor ezt úgy is fel lehet fogni, hogy ez hallatlan jó reklám volt nekünk. (Persze igazából olcsóbbat is el tudtam volna képzelni – beszél ki hozzám monológjából Radics úr) A pártember folytatta: De te itt voltál! És nem tettél semmit ez ellen! Megpróbáltam humorral oldani a helyzetet: beszéltem a golyóval, de nem hallgatott rám! Fagyott csend, képzelje, csak a bankember vette a lapot. A többiek el se tudták képzelni, hogy én, mint vezető nem tudok intézkedni, hogy egy nyeremény ne történjen meg..."
Ekkoriban még a nyeremények felvétele sem volt olyan egyszerű. A kaszinó nyereményigazolást állított ki a szerencsés játékosoknak, amely valutakiviteli engedélynek is számított egyben. Radics elmondása szerint Ausztriában jobban vigyáztak a játékosokra. A gyakori vendégektől jövedelembevallást kérhettek, de akár azt is szabályozhatták, hogy ki hányszor és milyen tétekben játszhat egy hónapban.
Radics egyébként csak egyszer, a játékos saját kérésére szólt bele a játékba, amikor egy rutinos játékosnak számító olasz vendégük kért tippet tőle. A kaszinó igazgatója azt tanácsolta, tegye meg a rulettben a nyolcast. A szám zsinórban háromszor jött ki hatalmas összeget hozva az illetőnek. „Látta volna, hogy néztek rám a krupiék" – panaszolja Radics.
|
A gyakori vendégektől jövedelembevallást kérhettek, de akár azt is szabályozhatták, hogy ki hányszor és milyen tétekben játszhat egy hónapban.
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
De megfordult a játékteremben Richard Nixon volt amerikai elnök is. Ő előbb otthagyta a nyereményét, majd visszaküldte érte titkárát, mondván, néhány évvel korábban, mikor turistaként járt itt, épp ekkora összegre büntette meg egy rendőr közlekedési kihágásért. Úgy gondolta, ez a gondviselés ajándéka. Radics számára nem hozott szerencsét a cikk. Ugyanennek a lapnak egyik decemberi számában már arról tudósítanak, hogy időközben nyugdíjazták a kaszinó vezetőjét.
Aztán 1990. április 15-től a kaszinók már a hazai közönség részére is nyitva álltak. A Népszabadság előző napon megjelent cikkéből kiderül, hogy négy ilyen intézményben – a Budapest Hiltonban, Hévízen, Sopronban és egy, a Lánchídnál horgonyzó hajón – játszhattak ettől a pillanattól a „devizakülföldiek" mellett a forintból élők is. Az üzemeltetők napi 500-1000 magyarra számítottak.
|
A Várkert Casino 2004-ben
Szabó Bernadett / Népszabadság |
A devizás szerencsejátékok nyereményei befizethetőek lettek valutaszámlára, a kaszinók ellenőrzése azonban szigorú maradt. A belépők személyazonosságát minden esetben ellenőrizték, a vendégeket az igazgatóság hosszabb-rövidebb időre, vagy akár örökre ki is tilthatta, és a döntését nem volt köteles indokolni. Egy ittasan történt botrányokozásért például három hónap, zsetonlopásért, vagy csalásért azonban örökre kitiltották az érintettet, a kaszinók pedig ismerték egymás tiltólistáit. A zsetonokat és a játékautomatákat importból szerezték be Vajna elődei, így az, hogy forintban játszhassanak, nem volt megoldható.
A Mai Reggel 1990. december 4-i cikkében már hét kaszinóról számol be, de számuk hamarosan húsz fölé emelkedett. A Várkerthez és a Las Vegashoz hasonló luxus kaszinók mellett létrejöttek a „normál" kategóriásak is.
|
Las Vegas Casino a Corvin sétányon
Szabó Miklós / Népszabadság |
Már azonban mindössze az Andy Vajna üzemeltette öt budapesti és a Szima Gábor vezette nyíregyházi és debreceni intézményben játszhat a közönség Magyarországon. Forintban is.
