galéria megtekintése

Walesa: egy hajógyári melós

Interjú

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 29. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

A Márványember (1976), majd a Vasember (1981) után a trilógia harmadik része a velencei filmfesztiválon debütált. A magyar mozikban most futó Walesa-portré, A remény embere rendezője, az Oscar-díjas Andrzej Wajda csaknem tíz éven keresztül készítette elő a produkciót. Célja, hogy visszaadja azt a hőst Lengyelországnak, akit már csaknem elfelejtettek.

Tervezi tetralógiává bővíteni a sorozatot?

Nem. A remény embere utolsó képsoraiban eljutottunk a rendszerváltáshoz, ez a trilógia pedig kifejezetten arról szól, hogy Lengyelország hogyan szerezte vissza a függetlenségét, hogyan szabadult meg a szovjet, kommunista elnyomástól.

Lech Walesa nemzeti hős, de később igen ellentmondásos karriert futott be mint államfő. Miért csak az előbbi időszakára koncentrált?

 

Vissza akartam adni Lengyelországnak azt a hőst, akit már szinte el is felejtettek. A remény emberének a cselekménye 1970 decemberében kezdődik, amikor a kormány a hadsereget az utcákra rendelte. Több tucatmunkás vesztette életét. Ez az esemény tette nyilvánvalóvá Walesa számára, hogy szavakkal és érvekkel kell szembeszállnia a kormánnyal, mert ez az egyetlen lehetséges út a szabadsághoz. Gondolja csak el, amikor egy lengyel hajógyári melós, egy targoncaszerelő kiáll az Egyesült Államok szenátusa elé és ezzel kezdi a beszédét: –Mi, az emberek... Ez egyedülálló pillanat volt a történelmünkben.

De mégis, miben látja Walesa későbbi bukását államfőként?

Alessandro Bianchi / Reuters

Ennél sokkal fontosabb, hogy egy lengyel munkás a kommunizmus alatt olyan szerepet tudott magára vállalni, amelyre annak idején senki más nem lett volna képes. A kérdésére is válaszolva: azt gondolom, hogy a demokráciákban egyetlen vezetőnek sincs nyugodt, problémamentes élete. Ez a szabadság lényege.

Egy valódi interjú volt a forgatókönyv alapja?

Oriana Fallaci interjúja teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a filmben Walesa autentikus kifejezéseit, hangvételét visszaadjam, hiszen magnóra rögzítette a beszélgetést. Ezek megkérdőjelezhetetlen tények. A többi jelenetben a Walesát alakító Robert Wieckiewicz szavai nem direkt forrásból származnak, hanem nyilvános szereplései esetében feljegyzéseken alapulnak. A feleségével folytatott beszélgetések viszont teljes mértékben az írói fantázia szüleményei.

Személyesen ismeri, sőt barátja Lech Walesának. Hogy látja, képes volt objektív maradni?

A történelemmel szemben vagyok objektív. Csak az extrém nacionalisták hazugságait „felejtettem el”.

Robert Wieckiewicz komikus figuraként adja vissza Lech Walesát. Miért volt szükség erre a vígjátéki tónusra?

Mint mondtam, Lech dialógusainak a többsége a filmben az eredetieken alapul. Ő így, ebben a stílusban kommunikált másokkal. Sőt, sokszor még önmagát is parodizálta. Nem lepődtem meg, hogy Janusz Glowacki forgatókönyvíró egy kicsit felnagyította ezt a tulajdonságát. Robertnek nagyon sokáig fenntartásai voltak a szereppel kapcsolatban, mivel nyomasztotta a felelősség, hogy egy fontos történelmi személyt kell megformálnia. Azt hiszem, ötvennyolc év aktív filmkészítés után már rutinosan tudok színészt vezetni, így kihoztam belőle a maximumot.

Bevonta Walesát a filmkészítés során?

Dehogy, szó sincs róla! Nem olvasta a forgatókönyvet, nem látta a felvett anyagokat, csak a kész művet mutattam meg neki.Még mindig barátok vagyunk...

Tavaly Velencében, A remény embere világpremierjén azt nyilatkozta, talán ez volt az utolsó filmje. Ehhez képest már készíti is elő a következőt. Mi inspirálja?

A halálfélelem. Semmi más.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.