Mindezzel együtt természetesen négyzetméterre is jócskán megnőtt a nagy olvasó – másfélszer nagyobb, mint volt –, amelybe az eddigi nyolcvan helyett immáron 130-an férnek be. Természetesen a felújított részletek is pompásak, a csillárok az eredetiek tökéletes replikái, ahogy a tölgyfapolcok, a magasra akasztott fatokos órák és a kovácsoltvas korlátok, rácsozatok is.
Jószerivel csak az ólomüveg ablakok új-régiek, ezek az irodakorszakból származnak, de nem bántották őket, mert egyáltalán nem rondítanak be az atmoszférába, sőt.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
Mint alkalmi idegenvezetőinktől, tehát Bellavics Istvántól, az Országgyűlés közgyűjteményi és közművelődési igazgatójától, Markója Szilárdtól, a könyvtár vezetőjétől és Tóth Éva osztályvezetőtől megtudhattuk, e lenyűgöző tér szabadpolcain ez eddigi dokumentummennyiség többszörösét, durván 30 ezer kötetet, folyóiratot találnak az olvasók az eddiginél sokkal logikusabb, koncepciózusabb és áttekinthetőbb elrendezésben – itt kapott helyet az EU és az ENSZ letéti könyvtára, valamint számtalan magyar és külföldi szakfolyóirat is.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
A nagy olvasóból nyíló kis olvasó, ahol a magyar parlamenti gyűjtemény látható, hasonlóan jó benyomásokat tesz a nézőre, amiként az úgynevezett eligazító helyiség, a maga kazettás, intarziás famennyezetével, a némileg korhűnek is nevezhető, de legalábbis neutrális berendezésével. A képből csak a társalgónak nevezett közeg lóg ki némiképp, szépen lefestették ugyan a boltíveket, de ide már nem sikerült a környezethez passzoló bútorokat találni.
Bellavicsék, a könyvtári átalakítások elleni korábbi sajtótámadásokra utalva elmondták: az állomány apasztása szükségszerű volt, hiszen a könyvtár, mint korábban nyitott intézmény, rengeteg olyan dokumentumot magába szippantott, amelyek nem illenek a gyűjtőkörébe, ráadásul rengeteg volt a száma szerint is fölös darab: volt olyan Jókai-regényük, amelyet nyolc példányban őrizgettek. Egyszerűen elfogyott a hely.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
Mint megtudtuk, a teljes, egymilliós gyűjteménynek eddig nagyjából a kilenc százalékától szabadultak meg – ezek zömmel folyóiratok. Ám a kontingensből 36 ezer darab új otthonra lelt a Kárpát-medence más könyvtáraiban, mindemellett hozzávetőleg hatezer, fele részt angol nyelvű szakanyaggal gazdagodtak.
Ami az emberi tényezőt illeti: a szervezeti átalakítások nyomán hét dolgozótól váltak meg, ezt a korábbi, kevéssé optimális munkaszervezéssel, a párhuzamosságokkal magyarázzák.
