Egy országa diktátora elől emigráló, bátor belorusz újságíró a csütörtök kora délután lezáruló, idei Nobel-verseny legesélyesebbje. Nyomában az örök második Murakami Haruki és a még örökebb Philip Roth, a „sötét ló” az idei Booker-díjas Krasznahorkai László.
Bár a beavatottak és fontoskodók egy outsider győzelmét várják idénre, a fogadóirodák favoritjának diadala is komoly meglepetés volna, az irodalmi igényű, mélyen elkötelezett non-fiction diadala. Szvetlana Alekszijevics, a 112. díj legfőbb esélyese ukrán és belorusz szülők gyermeke, aki Fehéroroszországban élve dokumentumregényeket írt a második világháborús Szovjetunióról, olyan tapasztalatoknak adva hangot, amelyek azelőtt némák voltak.
Hasonló interjúkból alakított elbeszélések formájában dolgozta fel a Szovjetunió afganisztáni háborúját, a csernobili katasztrófát és a birodalom szétesésének következményeit is. A 80-as években is gyanú övezte munkáját, azzal vádolták, hogy „deheroizálja” a háborús erőfeszítéseket. Lukasenko Fehéroroszországában azzal vádolták, hogy CIA-ügynök, nyilvános megjelenéseit akadályozták, ezért 2000-ben elhagyta hazáját. Évekig élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben, amíg 2011-ben ismét hazaköltözött Minszkbe.
Szvetlana Alekszijevics Elke We Tzig |