Úgy emlékszem, Mexikóvárosból (1968) már viszonylag sokat adott a magyar tévé, a müncheni (1972) közvetítés pedig mindenre kiterjedt, ami érdekelt (minden érdekelt!). A kép fekete-fehér volt, de az nem zavart, a színek nem tartoznak a sport lényegéhez. (A Népszabadság csak az új évezredben kezdett színes fotókat közölni. Akkor éreztem először a fontosságát, amikor 2000-es, sydney-i győzelme után Kovács Ágnes a mi lapunkban piszkos körmökkel tette a kezét a medence szélére, a Magyar Hírlapban meg ugyanazon a képen látszott, hogy piros-fehér-zöldre vannak lakkozva!)
Azt hiszem, Los Angeles (1984) óta világos nekem, hogy tévén sokkal többet lehet látni, mint ha a biztonsági ellenőrzésekkel spékelt városban kénytelen egyik helyről a másikra rohangálni az ember.
1966-ban például Budapesten rendezték az atlétikai Európa-bajnokságot, és még a délelőtti selejtezőkön is nagyságrenddel többen voltak a Népstadionban, mint ma a magyar bajnokság döntőjén. Pedig volt itt hagyománya az atlétikának és a nézésének is. Emlékszem, apám a Knopp utcai Beszkárt-pályára – vagy akkor már Sport utca volt?, de még biztosan nem BKV Előre-stadion! – vitt ki egy magyar–szlovák (nem csehszlovák!) válogatott viadalra, hogy „ellenőrizzük Cinóber – azaz Kalocsay Henrik távolugró – formáját".
Szóval a budapesti Eb-n a négy évvel azelőtti belgrádi Eb győztese, Varjú Vilmos ismét esélyes volt, és nem merem biztosan állítani, de inkább 60, mint 50 ezren ugrottunk talpra, amikor 19 méter 43 centiméterre dobta el a golyót! Nyilván csorogtak a könnyeim, amikor eljátszották neki a himnuszunkat.
Mindenki csak Vilinek szólította, ahogy a kor másik óriását, a kétszeres olimpiai bajnok birkózó Kozma Istvánt meg Picinek.
Mindenki szerette őket, kijárt nekik a becézés, pedig azt tudni lehetett, nem kis fejfájást okozott a sportvezetőknek, milyen „szocialista simlikkel" teremtsék elő az egész tornászválogatottat bizonyosan jóllakató mennyiséget, amit ez a két „amatőr" világklasszis egy ebédre betermelt.
Valószínűleg a tatai edzőtáborban készült a felvétel. Tessék megfigyelni, hogyan néz a mi drága Vilink erre a jól összeválogatott fehérje- és vitaminbevitelre.
– Ennyivel akarjátok kiszúrni a szemem? Hogyan tartsam így a versenysúlyomat?!
